Verde, Vidi, Vici

 Megy, tesz, csinál, keres, nevet.  Levegőt veszek. Minden egyes nap. Mélyet. Diót simogatok. Jelenben élek.  Ismert szimpatikus szak segítségek naptára teli, korábban volt a helyzet sokkal rosszabb, sokkal mélyebb, sokkal sötétebb. Most olyan tudással a kezemben, a fejemben és a szívemben, ami már párszor megmentett, szóval ezzel futok neki az egész helyzetnek.  Amennyire ellenség az idő, annyira barát is.  És nem szabad a saját jelentőségem túlértékelni. Helyén kezelni, fókuszálva. Nem feledve, hogy ami ma óriási probléma, lehet 5 év múlva már csak emlék sem lesz.  Parentifikált becsúszott gyerek, enyhe nárcisztikus anyával, szegény, keresztény család első szülöttje. Bántalmazó kapcsolattal a hátam mögött, és az örökös szerethetetlenség, és a nem elég jó senkinek érzése, mert rossz természetem van.  Pénteken mind a ketten HO-ba voltunk, a teraszon ebédeltünk. Sütött a nap, kibújt néhány tulipán, mosolyog pár szál hóvirágom. Húslevest és nutellás pala...

 Sötét időszakok vannak. Nem találom a helyem, nem jó, nyögvenyelős, mindent elrontok, mindent elbénázok, és valószínűleg én vagyok a leggyengébb, legszerencsétlenebb idióta az egész Föld kerekén, aki képtelen élni a lehetőségeivel és élvezni azt, ami jutott. Ami jó tönkre teszem. Nem vagyok kedves. Nem vagyok jó. Nem vagyok méltó. Nem vagyok alázatos. Lusta vagyok. Savanyú. Öreg. Kövér. Mosolytalan. Nem szerethető. Régebben az egyik aikidos ismerősöm tanította, hogy ilyenkor kérdezgessem magam: Szomjas vagy? Nem. Éhes vagy? Nem. Fázol? Nem. Van hol aludnod este? Igen. Van fedél a fejed felett? Igen. Van valaki aki megölel? Igen. Akkor ma nincs nagy baj. Aztán egy másik kedves barát mindig azt mondta, hogy nem halt meg senki, tehát minden máson lehet változtatni, nincs ok szomorkodni.  Vannak tevékenységek, folyamatok, amik levegőhöz juttatnak. - megemelem a D Vitamin adagom - többet sétálok Dióval - friss ágyneműt húzok hetente - amikor csak lehet, meleg ételt eszem. Reggelir...

nem vagyok jól.  leírtam, felismertem.  első lépés. 

 Szombaton volt ez a szélcsatornás élmény, amire P magának foglalt időpontot. Bár amilyen szél volt, szerintem ha kiáll az utcára, már az is hasonló lehetett.  Nagyon élvezte, és szó se róla, baromi jól állt neki a kezeslábas. Kicsit ilyen Amerika Kapitány jutott eszembe. Utána lévő program az egy hetes éhségem csillapítására, hogy elmentünk farsangi fánkot enni. A Street Kitchen hirdette a Palettát, pont útba esett. A városban az egyik legkedvencebb helyem a Tompa utca. Hangulatos, romantikus, mini Párizs, vagy csuda tudja mi. Valami ilyesminek képzelek el mindig egy élhető szerethető várost. Bárcsak ilyenné lehetne varázsolni az egész várost....  Na de. Visszakanyarodva. Mióta Farmer projekt van, és bele kell fogyni, azóta állandóan éhezem. Konstans... Szenvedek is rendesen. Beültünk az étterembe, és elvittek mellettünk két pizzát. Két OLYAN tökéletes pizzát... nem volt kérdés, hogy nem felezünk egyet. Ropogós kovászos tészta, isteni feltét.... Annyira jól esett... Ittu...

Kérlek képzeld el.... Az emeleti folyosónk a könyves polcunkkal, ami 7,2 méter...   Ahová szőnyeg kell....  De olyan nagy méretű nincs.... de ez így jól mutat?     2 db 3 méteres vagy inkább 2 db 2,5 méteres?  Szerinted?