Esik...

Esik az eső. Finom eső illat van. Kellemes esős a levegő. Nem túl hideg, nem túl párás.

 

Olyan, mint egy zuhany a léleknek.

 

Kifacsartam és folyamatosan facsarom is magam a munka miatt.

 

A barátok mellettem vannak, demégis, mintha minden, ami fontos lenne egy függöny mögé kerülne. Tanulok elengedni és megtartani, migrénnel és stresszel küzdök, és a félelemmel, hogy elveszítem a fontos embereket, mert kevés vagyok nekik.

 

Csoki erre azt mondta, hogy aki szeret, és velem van, annak mindegy, hogy épp fátyol vagy mély gödör, ők ott lesznek. Nekik mindegy, hogy farmer vagy kosztüm, zsíros kenyér vagy kaviár, szőrös láb vagy szolárium, csend vagy hangzavar....

 

Sokszor mondta, ahogy Laposnézés is, hogy "Verde, okos lány vagy te, tudod a megoldást, csak hidd is el...."

 

Tudom a megoldást, persze hogy tudom....

 

Csak most engedem, hogy elmossa az eső, becsukom a szemem, és úgy teszek, mintha tiszta lappal kezdhetném....