Nyák napja

Dió megkérte Melegszívűt, hogy az ő nevében kapjak egy puszit így Anyáknapjára.

 

Aztán mivel a festés-takarítás, stresszesmelós kimerülősségeség végett pityeregtem a kanapén a gyerekkori fényképeim nézegetve egy amúgyis túlterhelt vállon, a nyák miatt a szememben kaptam egy szál gerberát. A Nyák napjára.

 

Később persze beszámolok a festés tervezett költésgeiről, és a megvalósultról. A segítő és kitartó kezekről és szemekről, a színekről, a hulla fáradtságról, arról, hogy a legjobb dolog a világon a kanapém sarkában zokogni, hogy Dió festékfetisiszta és egy idő után kicsit se vendég szerető, mert folyton azt nézte, mikor mennek már el szüleim, az erkélyről, ami mindent elnyel, és  hisztirohamról, ami csak bennem Volt, csak nem csitul.

 

Szo-szo mozgalmas 4 nap...

 

Összességében még mindig nagyon hálás lehetek a sorsnak. Meg a Szüleimnek. És a barátaimnak.