Tartuffe

Mikor középiskolában kötelező volt, már akkor imádtam ezt a darabot. És akaratomon kívül csomo idézet jut eszembe belőle, na nem pontosan, csak tudom, hogy van benne olyan, ami adott helyzetbe beleillik.


A kedvenc idézetem:

Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.

És most Lakóbarát kapcsán azért erős bennem az önvád, hogy lehet, hogy egy jóemberrel vagyok irgalmatlan köcsög (vagy nem.), és akkor beugrott, hogy:

Bizony, a hamis gyanu árnya
Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza

De van még egy, ami elgondolkodtat:

Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.

Hmmm...


De ki vagy inkább mi határozza meg a helyes természetet? A társadalom? A család és a barátok? Ki? Mi a helyes? (mackónadrágban udvarolni nem helyes)


Hát ezt el kell engednem....


Óóóóó a makacs fejemet.....