Összeköltözni - a szülőkkel

Több ismerős, barát most összeköltözik a szüleivel, vagy még inkább az anyóssal. 

Szóval adott egyszer egy friss házaspár, újonnan vásárolt felújításra szoruló nagy házzal, és mivel anyósnak elege lett vidékből, eladta a házát és beköltözött oda. Pár hónapra. Én ismerem ezt Anyóst, és mint ember mélységesen tiszteltem, mint barát szeretem, de az ég mentsen tőle hogy 3 napnál többet kelljen vele lehúzni.

Ismerős anyukája szintén vidékről úgy döntött jön Pestre. Szociális otthonba ha máshová nem is. A baj csak az, hogy ismerős pasi párja, bár bírja az anyós jelöltet, de elég neki havonta egyszer. Vagy még inkább kéthavonta egyszer. Mert sokat beszél anyós. Rengeteget. És olyankor mindig ott van, vagyis inkább csak ő van? Pasi nem akarja hogy Anyuka szociális otthonba menjen (érthető, Anyuka életerős nő, nem is értem ezt a szocotthon mizériát)

Aztán vannak az építkezők, akik szintén összeköltöznek. Mármint a szülők mennek egy évre hozzájuk a panelba, mert szülők építkeznek, és hát.....

Én meg morfondírozok. Mennyire tudnék elviselni egy anyóst, apóst mikor a sajátjaimhoz is jó hazamenni, de baromi jó eljönni. Nem hogy velük élni újra így 13 év után.

Nekem kell a nyugi ha hazaérek. 

Vagy most még túl friss a hétvége élménye.