Mert passziánsz...

Húgom pasija szerint az én munkám nem más, mint a szín tiszta passziánsz. Ülök a gép előtt, néha rinyálok, hogy dolgozni kell, de hát ugye 10 és délután kettő között ahogy a munka időm tart, ez igazán kibírható.

Hát persze.

Van még némi homályos emlékképem arról, hogy kamaszként bevillant, hogy nem akarok olyan melót, ahol fázni kell a hidegbe vagy nagyon nagyon korán kelős és korán benntlevős, de olyat tuti nem akarok ahol azok a bumfordi munkavédelmi cipők nyomják a lábam. 

Erre tessék:

Fél hatra már itt gubbasztottam a cégnél, mert leltár van. Irgalmatlan korán keltem, rohadt hideg van, és a hülye munkavédelmis cipő nem hogy csak nyomja a lábam, de még hideg is. 

De hogy ne csak dünnyögjek: tegnap végig hallgattam a Kern féle hangos Harry Potter-t, és annyira jó volt.... Olyan jó volt kicsit gyereknek lenni megint... Holott azért akad benne komoly gondolat bőven. Pl.:

"Rossz úton jár, ki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni"