Dióm
Tegnap éjjel teljesen összebújva aludtunk. Annyira jó volt és olyan mélyen és annyira békésen....
Tudjátok, nekem csak Ő van. Ő az, aki van nekem, és szeret és szeretem. Nem kételkedek benne egy pillanatig sem. Biztos pont. Stabil támasz.
Ő az én szőrös gyerekem....
Múlt héten csütörtökön műtötték, a lábán egy bigyóval. Azt hittem és az előzetes kezelések alapján is, arról volt szó, hogy ez csak egy ilyen kis izé, gyorsan leszedik és kész. Most ott tartunk, hogy még egy hetet kell várni a szövettanra. Mert nem az a kérdés, hogy milyen indulatú....
Valamiért azt gondoltam, hogy ma már lesz eredmény. Igazából én annyira szétestem, mikor ezt a doki közölte velem, hogy simán lehet, nem fogtam fel az időpontokat. Így amikor ma felhívtam, hogy van esetleg valami fejlemény... de nincs.
Viszont a Doki nagyon kedves volt. Érződött, hogy a telefonon kapok egy buksi simit, hogy nyugodjak meg. Elmagyarázta, hogy mik történnek ezzel a kivágott izével a laborban, hogy miért kell várni még egy hetet...
Nem mondom, hogy megnyugodtam. Nem mondom, hogy jobb lett. De tudom, hogy törődő kezekben van Dióm.
Szorítsatok....
Szorítunk. Miattad és miatta is. Nálunk 45 éve vannak kutyuk. Idősebb korban voltak betegségek. Most 2 kuty és 2 cica van. Örülünk, ha egy hónapban nem kell orvoshoz rohanni. Az ünnepekről és hosszú hétvégékről nem is beszélve. Egyikük sem fajtiszta, túltenyésztett. Mindenki innen onnan mentett szerelemgyerek és mégis. Vidéken élünk, jó levegő, saját kert. A lányok ivartalanítva, oltva rendszeresen és mégis mindig van valakivel valami. Bújjatok csak sokszor össze az az igaz gyógymód mind a kettőtöknek. Puszillak, persze Diót is.
VálaszTörlés