Porszem

Édesapám 56 éves. 16. évét kezdte meg a mostani munkahelyén. Világ életében olyan ember volt, aki a munkáját becsülettel végezte. Ritka kincs ő, egy ezer mester. Ért mindenhez. A fafaragáshoz, a járólapozáshoz, a festéshez, a villanyszereléshez, a hegesztéshez.... 

Még a sztrók előtt targoncázott, aztán egy évig betegállomány, gyógyulgatott. Mire visszament, megváltozott a dolgok menete. A targoncás "jópozi", az új főnök csókosnak adta a melót. Apukám kezdett kiszorulni a munkájából, lassan nem kívánatos lett a műszakjában. Az igazság érzete és a megbántottsága nem hagyta nyugodni, beszólt a főnökének, (Oké, közölte vele, hogy tud az afférjáról, és egyéb stiklijeiről), innentől kezdve.... 

...imádom, de Ő egy porszem, amit most úgy söpörnek le az asztalról, hogy az egész gyár legnehezebb fizikai munkáját adják neki, miközben a főnöke ordít vele és pocskondiázza. 

Tegnap eldurrant az agyam, és a munkaügyi bíróságon gondolkodtam, felhívtam, megkértem, hogy olvassa fel nekem, miket írattak vele alá... 

Hmmm... tökéletesen bevédték magukat a főnökei... 

Arra játszanak, hogy mondjon fel, vagy konkrétan dögöljön meg.

Az én Apukám mindig elvégzi tisztességgel a rá osztott munkát. Hű volt a céghez. És most sem akar kibúvót keresni. De másik állást sem, mert 56 évesen, ő ugyan már hová mehetne.... 

A szívem szakad meg érte. És beleőrülök a tehetetlenségbe....