Ne beszélj hülyeségeket, dehogynem.

Szombaton délután beszéltem Anyuval, épp azt meséltem neki, hogy mit piacoltunk. Eleve nem érti ezt a piacozást. (nyilván, otthon van saját kert), nem tudja, miért örömködök, ha 1900ért sikerül isteni áfonyát venni, vagy kapirgálós tyúk tojását, esetleg gyönyörű tököt. És ahogy így meséltem neki, beugrott, hogy elfelejtettem venni A Nénitől só nélküli természetes vegetát. 

- Bakker.

- Mert ez valami különleges?

- Aha. Nincs benne só, tartósítószer. Csak a szárított zöldségek.

- Hát édeslányom, akkor veszel répát, fehérrépát, petrezselyemet, hagymát, karalábét, megpucolod, jó apróra vágod, megtörölgeted, elteríted egy tepsibe és a legalacsonyabb hőfokon 12 órán át sütöd. De jobb ha 18 órán át. Ebből lesz úgy 1 kiló. 

- Hát.. De nekem a 30 dkgs zacsi elég volt egy évig. És finom A Néninél. Talán még olcsóbb is megvennem tőle

- Ne beszélj hülyeségeket. Dehogy elég. És nem is olcsóbb.

- De komolyan. Elég volt. 

- Jajj, ugyan már. Dehogy elég. Beszélsz zöldeket. Gondolj már bele, azt mondod szoktál főzni.

- Szoktam.

- Na ugye hogy nem elég.

- Igen... hát persze... nem elég....

És újabban ez a társalgási dinamikánk. Vagyis a végére feladom, mert minek vitázzak....