Az élet már csak ilyen, néha úgy pofoz vissza a valóságba, mint a díszpárnán talált félméteres hosszú szőke hajszál.
2024. július 11. 20:27
2024. július 8. 16:00 óta először ülök laptop előtt. Ebben az időpillanatban csuktam le a munkahelyi gépem, ekkor tudtam, hogy befejeztem, elég volt. Hétfőtől veszélyeztetett terhesként táppénzen leszek, és várom, hogy augusztus végén megérkezzen a kislányunk. Amióta nem írtam blogot, olyan szürreális események sorozata történt velem, amit talán egy élet lesz feldolgozni. A vallási fanatista új kolléga toxikus gyűlölködő jelenléte, aki képes volt velem, egy kismamával üvöltözni, a főnököm, aki lazán ki akart rúgni, mert egy terhesnőre, egy kisgyermekes anyára nincs szükség... a saját elfáradásom, a hibát hibára halmozásom a végére a munkában... A hülye lelkiismeretem, mert megpróbáltam jól csinálni... Az utódom betanítása, aki olyan kedves volt és szimpatikus, hogy nem akartam cserben hagyni.... Mindegyik akár önmagában megérne egy Romana-Júlia-Tiffany füzet hosszúságú posztot. Július 8.-án elmentem a háziorvoshoz, mert nagyon fájt a fejem, akkor volt az az...
:O
VálaszTörlés(Meghagyod, hogy a képzeletemre hagyatkozzak?)
Meg. :(
TörlésÓbazmeg. Óbaaazzmeg. :((((
VálaszTörlésvagy csak túl élénk a fantáziám, és tragikusan szörnyűségesek az előző tapasztalatok. Még nem tudtam dűlőre jutni.
TörlésTe tudod, van-e még valami más is, de egy hajszál az önmagában semmi. Egy hajszál bárhonnan jöhet.
TörlésCsak remélem és kívánom, hogy nem azért írtál a hajszálról, mert abban megfogható az összes többi.