Annyi minden van

 Úgy rohannak a napok, annyi minden történik, olyan sokat tudnék írni, de... de egyszerűen a napok sajnos csak 24 órából állnak, és abból 8-at szeretek alvással tölteni.

Apropó alvás. Én nem vagyok az a kifejezetten jó alvókával rendelkező szundi lény (kivéve COVID, amikor Csipkerózsika hozzám képest egy pacsirta-bagoly volt). Baromi sokat stresszeltem azon, hogy nem tudom huzamba végig aludni az éjszakát, hogy megébredek, és pislogok, hogy miért nem bírok végre aludni. Aztán egyik kisbabás barátnőm felkapcsolta a villanyt. Hogy ő nem is érti, miért vannak kiakadva annyira a szülők, ha a gyerkőc éjszaka megébred, fenn van egy 20 percet, vagy néha többet. Hisz mi felnőttek se alusszuk át az éjszakát mindig. NÉha mi is megébredünk. Néha nekünk is kell pisilni, néha megszomjazunk, vagy bármi... Miért kell ekkora hisztit rendezni ebből, nem is érti. És akkor nekem leesett, hogy hát amúgy tényleg. Nekem se kellene felhúzni magam, hogy már megint ébren vagyok. Ok, megébredtem, és? Na ettől a ponttól olyan minőségi javulás állt be az alvásomban, hogy csak na! Pedig most sem alszom át az éjszakát...

Persze, nem ez a történés, hanem van egy csomó csomó minden más. Házzal, Húgommal, Dióval, csak úgy az élettel. 

Lakóbarát kislányán látszik, hogy az idő mennyire gyors. Mennyire hihetetlenül rohan.... Annyira emlékszem a kis ágacska ujjaira, amin átvilágított a fény. Olyan nagyon icipici volt. A valaha látott legkisebb baba. Nem is volt súlya csak a takarónak amibe becsomagolták. És most meg... nyoma sincs hogy koraszülött lenne. Fut, szalad, rohan, ugrik mászik, pörög, mesél, beszélt, kritizál, sőt határozottan felesel.  

Le kellene kicsit lassulni. Talán pár dolgot nem kellene már "Erik zsákjába" gyömöszölni... Mély levegőt venni... De jó is lenne, ha engedné az idő...