Világvége

 Tegnap megint mégse lett világvége. 

Mert ugye meg  volt vala jósolva, hogy megint világvége. Hacsak a háttérben már nem megy ezerrel a harmadik világháború. És akkor tulajdonképpen a tegnap lehetett a kezdete a világvégének. 

Dióséta közben kielemeztük P-vel, hogy mit fogunk tenni, ha tényleg világvége van. Volt. Lesz. Többek között edzés után megittuk a Bozzante-t, mert edzeni el kellett menni, hogy képesek legyünk izomból lenyomni a zombikat. Vagy az oroszokat. Vagy a konzervatívősmagyarkeresztényeket. Vagy vatevörjuvant. A Bozzante meg nem mehet kárba. 

Tiszta ágyneműt húztunk, hátha utoljára alszunk egy jót a meglévő világban, lehet reggelre abban robbanunk fel. 

Számításba vettünk mindenféle túlélési taktikát. Hová kellene menni, mit kellene enni vinni, milyen ruhát és naptejet kellene beszerezni.... 

Poénnak jó volt. 

Aztán komolyabbra fordítottuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetet és energia hiányt valahogy nekünk is túl kell élni, át kell vészelni. Van néhány pazarló szokásunk, azokat szépen vissza kell szorítani. Pölö én nem nem indítom el a mosógépet, ha félig van, és ő nem indítja el a mosogatógépet, ha abba még bőven férne. A heti kaját meg komolyabb menütervezés előzi meg a jövőben, és az alapján írok bevásárló listát. Szóval tudatosabban.

És hát ugye reggel felkeltünk, egyelőre nem ültek oroszok a nappaliba, a szomszédok se kívánták az agyvelőnket, így muszáj volt indítani a reggelt és készülődni. 

Nem figyeltem oda, és csak egyetlen teafilter maradt reggeli teánkhoz. Mások esetében lehet nem lenne gond, de mi fejenként 3 deci teát szoktunk inni, ahhoz picit kevés egy filter, de szükség törvényt bont, így kancsóba forró víz és kiáztattam az utolsó filterecskét amennyire bírtam. P álmosan, csipásan nézte hogy mit működök, majd kicsit beletörődően....:

- Azért azt nem gondoltam, hogy akkora a válság, hogy a teára is kihat. Vagy már az oroszok is nálunk teáznak? Szamovárt nem hoztak?