Akaratommal teljesen ellentétes

 1 évvel ezelőtt:

- Jövőre nem jövök. Én ezekkel egy percet sem akarok együtt lenni. 

- Oké. 

Fél évvel ezelőtt:

- Júliusban lesz megint ez az ottalvós buli.

- Jó, menj nyugodtan.

- Nem jössz?

- Mondtam, hogy én nem. Kivanzárva.

3 hónapja:

- Francia ágyas szobát foglaljak?

- Miért kivel mész?

- Nem jössz?

- Nem vicceltem, hogy nem megyek. 

 

2 hónapja:

- Akkor kaját se rendeljek neked?

- Én megoldom magamnak ITTHON. 

 

1 hónapja:

-  De ha csak néha találkoznál velük és a wellnesbe lennél?

- Nem. 

 

Múlt héten:

- Akkor csak péntek este gyere le...

- Nem akarok. Ki nem állhatom őket. És még inni se ihatok, hogy elviselhető legyen. 

- Túlgondolod.

- Egy éve mondogatom, hogy NEM akarok menni...

- Kááárrr..... 

 

És itt ülök péntek este egy fröccsel a kezembe messze a többiektől, mert tényleg ki nem állhatom a nyávogásuk, megjátszásuk és a hatalmas egójuk, és arra gondoltam széjjel blogolom magam a hétvégén. Vagy élből írok egy teleregényt, hogy házasnak lenni szívás.