- Elmondtad neki?
- Nem.
- Mikor beszéltetek utoljára?
- Nagyon régen.
- Hogyhogy?
- Elveszett a hangunk. A közös hangunk. Nincs már többé szavak nélküli nyelvünk sem. Egyszerűen... mesélnék neki, mondanám, kíváncsi lennék, ő hogy látja. Jó lenne tudni, vele mi van. Igazából. Mit gondol, mit érez, mi történt vele. De... mintha megnémultunk volna.
- Hát kezd te.
- Én nem tudom.
- Már hogyne tudnád.
- Dehogy tudom. Azt tudom, hogy úgysem mondaná el a valóságot. Én kétkedő lennék és tüskés, mert a hazugságra nem vagyok kíváncsi. Meghát..
- Meghát arra sem, hogy mellőzhető, sőt felejthető vagy...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ne kímélj, kibírom