Ez itt a kert

Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire jól fog esni gazolni, locsolni, metszegetni, szegélyt nyírni. 

Egész hétvégén a kerttel szórakoztunk. 

Kertészeteket jártam.

Ábrándoztam. 

Azt hiszem, nem voltam tisztába azzal, hogy mennyire elképesztően drágák a növények. Pl.: Szeretnék magnóliát. De hogy lehet valami ilyen veszedelmesen drága?! És az se biztos hogy megmarad. Meghát az is igaz, hogy lelkesedem, hogy a kis kökörcsin csak 600 Ft. Aha de kéne belőle vagy 10-15. Így lett belőle egyetlen egy.

Végtelen a lista, végtelen a teendők sora. 

Felállítottuk a pergolát, megcsináltuk a konyhakert alapját, elültettem a virágokat. 

P vasárnap fogta a könyvét, és beszélgetni sem volt hajlandó az udvarról. Nem, nem... Szó se lehet róla. Nagyon nagyon elege volt.

Ma HO-ban vagyok, ami azért lényeges, mert ilyenkor 6kor felcsapom a kávé mellé a laptopot, és bosszankodom, hogy miért dolgoznak egyesek hétvégén, miért, miért, miért... De közben meg ez így tök jó, mert indul a nap, lehet haladni, kényelmesen válaszolni minden e-mailre, megy a mosógép, kanyarog a kifli a vaj alatt...

P álmosan eszegette a reggelit. Nem mondtam neki semmit, gondolkodtam, hogy hogy adom be, hogy én megrendelném ezt a kerti kiülőt....

- Ne nézzél. Mond.

- Mit?

- Mi a terv? Kapáljam ki a füvet és vessem felül margarétával az udvart? A Machu Picchu-n van valami különleges bokor, ami vonzza a méheket, a Himaláján meg egy olyan, mi a lepkéket és el kéne menni érte délután kocsival, és a komp meg a repjegyet már megvetted? 

Hát ehhez képest a valóság már nem is annyira durva :)