Életjel

 Köszönöm mindenkinek a kedves sorokat, a szorítást meg az aggódást. 

Az elmúlt két hétben, habár a blog leginkább terápiás jellegű, egyszerűen nem volt erőm, kedvem ideokádni a szorongásom, félelmeim. Hiszen mindenre van jó és rossz példa, mindenki ismer csodát, vagy éppen váratlan drámát. És most ezeket, mind a két végletet egyszerűen kizártam a mindennapjaimból. 

12-én megesett a műtét, tervek szerint alakult minden. Szerencsére az őrző nyirok csomót sem kellett eltávolítani, a körbe vevő szövetek egészségesek, de a végleges válasszal meg kell várni a szövettant. Raktak be platina jelölőket, hogy a jövőben tudják, ha történne valami...

Valamiért az a tévképzet élt a fejemben, hogy ma már minden olyan lesz, mintha mise történt volna. Hát.. nem igazán. A jobb karom aboszlut nem terhelhető, a mozgástartománya is kicsi, a vágás helye ugyan duzzadt, az én szememnek horrorisztikus, másnak, meg hát ez ilyen, észre se fogom majd venni, de hát na... 

Hát na, kábé egyetlen dögös szexi dolog volt a testemen, mégpedig a mellem, és hát hogy most már az sincs. Mármint hogy dehogynem, mert megvan, és éljen, de hogy heges lesz és fura alakú. Ez most egy másfél órás felfedezés, szóval még dolgozom a helyes fejbeli kezelésén.... 

És még egyszer, nagyon köszi mindenkinek aki gondolt rám, szorított!