Verde, Vidi, Vici

Ez jár az agyamban. Ez a mondat. Hetek óta. Május óta. És nem teszek semmit csak állok a langyos vízben mert azt legalább már megszoktam. Haladni kellene.... Egyik lábat a másik után, egyik döntést a másik után. Valóban előzőleg soha senki nem mutatta. De hát azért van eszem, szivem, kezem, hogy magamtól is menjen.... Haladni... Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor, Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol. Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának, Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának. Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe, Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre. Punnany Massif

... de ezt már mondta más is máskor más helyzetben.  Nekem még van annyira friss az élmény, hogy ne akarjak még egy lánybúcsút szervezni. És akarni nem is akarok, de a saját húgomnak... Neki csak megszervezem... Mert mindjárt férjhez megy. Vagy ahogy gyerekkorában mondta: férjnek megy. Annak van értelme. Mint a dodzsem, értitek....  Szóval asszony lesz.  Fura.  Fura, mint ahogy az is, hogy PlázaCica húgom már szülési szabadságon van, szeptember elején érkezik a kissrác.  Hmmm... Ha nagyobb biztonság tudatom lenne és nagyobb bizalmam, lehet hogy én is akarnék most már egy ilyen kis fecsegőt.....  Vagy mi hárman tökéletesen hozzuk a hazai statisztikákat, és én leszek az akinek nem lesz gyereke.  De most nem ez a lényeg. Hanem a műfütyik, szőrös bilincsek, obszcén játékok, vicces fogadalmak. 

Tegnap 5-re mentem kozmetikushoz, és háromnegyed 10-kor végeztem. Azt hittem befonom a bajuszom mire végeztünk. Ja, nem. Bocs, azt legyantázta. Komolyan, hogy mit tudunk szenvedni, hogy szebbnek gondoljuk magunka, mikor is a szépség állítólag belülről fakad... Gondolom a nutellából amit megeszek. Attól angyali lenne a mosolyom. És mivel ezer éve nem ettem nutellát, ez lehet az oka a boldogtalanságomnak, és a depressziónak, amibe csúszok szépen lassan bele.  A kozmetikusom egy  dögös nőci, imád élni, meg pasizni...  5 óra alatt akkor is világ elmélet forgató gondolatai támadnak az embernek, ha nem akarja. Márpedig miközben kínoznak, és csacsognak a fejed felett a pasikról, akkor főleg. Szóval arra jutottunk a kozmetikus lánnyal, hogy a pasi akkor komoly, ha tervez veled. És ha biztonságban érzed magad mellette. És nem egyedül.  Tervez. Nem azt mondja, hogy majd meglátjuk, vagy az utolsó pillanatig feszíti a húrt és azt mondja, hogy bocs ez most MI...

Kicsiny családommal van egy családi csetünk. Én voltam a messzeföldreszakadt ötlet gazda. Kicsit jobban benne érzem magam a körforgásba, ami néha jó, néha rossz.  Nézegetve a cset dinamikáját, kommunikációját, rengeteg mindent mutat meg rólunk, és nem is kell annyira utána gondolni.  Az utóbbi nagy pfszicologiai  felfedezésem, hogy a teljes cset nem szól másról, mint Húgom terhességéről. Bármit beírsz, kérdezel, MINIDENRE jön egy ultrahang kép, egy émelygős megjegyzés, egy TIEZTNEMTUDJÁTOK. Tök mindegy, hogy Aputól kérdem, hogy a WD40-et fújhatom-e az ajtózárba magába is, vagy hogy hétvégére mit vigyek.  Tökéletesen jelentéktelen, hogy másik Húgom a lakáskulcs hollétéről érdeklődik, vagy hogy kicsi vagy nagy tejfölt vegyen akkor a boltba (igen, ez ilyen cset lett).  Vagy hogy Anyu kérdezi az érkezési időpontokat. MINDENRE van terhes válasz.  Ha most azt mondom, hogy unom, akkor köcsög és érzéketlen vagyok? Meg nekem ezek a 3D-s ultrahan...

Annyira hiányzik a tenger... Ez az öregedés része? Álmokat félre, fejet le, beleállni a szürke hétköznapokba, belülről sikítva utálni, mégis tenni? Halni* hogy a fény kihunyjon? Ez a csúcs? Ennek a megtartásáért dolgozom? Ennyi volt? Csak ennyi? Hiányzik.... Hiányzik minden amit ez a kép elrejt magában. * utólag észrevettem, hogy rosszul írtam. Hogy "hagyni", de ez olyan freudi, hogy marad.....

Ma reggel találkoztunk egy 3 hónapos bébi shitzuval. AKAROK egyet Diónak. Olyan édibogyo tünemény, kis angyal, mint amilyen Dió volt. Shitzut mindenkinek. Vagyis csak a jó embereknek. Annyira tüneményesek... Tiszta szerelmes vagyok!

Alapvetően nincs egy göncöm se amit felvegyek. Ez tény, ezzel nincs mit kezdeni. Mindeközben egy tűrhető ízlésű másik csaj hozzám hordja mosni a ruháit, fixre becsempészi a szennyesbe a gönceit, mikor nem figyelek, mert annyi k.va sok mosni valóm van mindig. Ennyi ruhám nekem nincs. Megint abban a periódusomban vagyok, hogy minden bazira kövér és kibuggyanós vagyok, és erre az alkatra LEHTETLEN megfelelő ruhát felvenni. Nem tett jót az önértékelésemnek, hogy a ropi titkárnőnk az új irodaszékek vásárlásakor közölte, hogy azért ment gallyra a mostani székem mert ekkora nagy darab vagyok. Széles, meg nagy. És csak mondta, mondta.... néztem rá, hogy bazmegveddészremagad. De mosolyogtam, és nem szóltam. Ólábúpiszkafa, akinek bár kurvajó cuccai vannak de attól még.... OK. Megint önértékelési gondjaim vannak, és megint nem szeretem a testet amibe zártam magam.  És kisebbik húgom kezét is megkérték. Naplemente, tengerpart.  Azt érzem, hogy ezek nem fájnak, nem v...