Verde, Vidi, Vici

Nem akarok kocsival melóba járni. Komolyan nem. Olyan nagyon szívesen letenném. És keresem a megoldást.  Ha bringáznék, az 15-15 km....  BKV... egy és negyed óra alsó hangon.... Elektromos roller? Akkor már bringa, de azzal meg leizzadok. Zuhany meg nincs. Van valakinek bármi tippe?

Nincs spoiler, nyugi. Tényleg nézze meg mindenki. Aki csak kicsit is szerette, nézze meg.  Én elég sokszor bőgtem a film alatt, és nem feltétlen azért mert olyan mint az Oroszlánkirályba mikor meghal Mufasza, hanem azért, mert felölel 11 évet. Csomó minden eszembe jutott. Például az is, amikor kikönyörögtem APK-tól, hogy nézzük meg a Vasembert. Nem akart rá pénzt kidobni, nem akarta megnézni, és végül tényleg nagy könyörgések árán (és azért, mert én fizettem az ő jegyét is), megnéztük... Vagy bakker mikor Lakóbaráttal alig vártuk Amerika kapitány második részét, mert tényleg övé Amerika legjobb segge, és a moziba hogy felsóhajtott minden csaj mikor megjelent...  Mennyit agyaltam Ultron korán. Az elméleten. Annyira be akarjuk biztosítani magunkat, hogy ez okozza a vesztünk... És persze a new york-i csata óta Diót sokszor hívom bébi csiturinak.... Egy korszak az életemből.  Hülyén hangzik, de voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, ezt a ...

Ha valaki nem tudná, nálam is tíz éve tart a szuperhős láz. Mikor még kis csimbók könyvmoly voltam is mozgatta a fantáziám, hogy én mit választanék szuper képességnek.  Repülés? Klassz lehet, de arra van repülő. Láthatatlanság? Miért? Nem akarom tudni mások titkait. Lézer szem? Nem akarok bántani senkit. Szuper erő? Szintén nem akarok én bántani senkit, építő munkások és daru meg már van.  Én a befolyásolás képességét választottam. Mert akkor csak úgy felszállhatok a repcsire, elutazhatok Hawaira, megkapom a legjobb szobát a szállodába,..... és akkor az egész élet tiszta hepi háváj....  Persze valójában ez lényegtelen. Vasember és az egész sztori úgy hat rám mint a mágnes, így amikor nem sikerült preimer előttre jegyet vennem, se premierre, se egy héttel későbbre, csendes pánik kezdett elfogni, mert én nem akarok szpojlert olvasni, és minél előbb át akarom élni....  És most mondjam, hogy az Égiek meghallgatták a kérésem? Tegnap nyitottak pár ki...

Vannak ezek a csúnya lelki sebek. Fájnak, fájdogálnak, nem gyógyulnak, néha gennyes vér folyik belőlük, máskor csak ott tátonganak eleven mementóként.  Múlt héten egy idegen, aki nem tud rólam semmit, mocskos karmokkal belevájt és felszabdalta őket. Kicsit kitisztítottam, bekenegettem a racionalitás gyógyító kenőcsével, és vettem egy mély lélegzetet, mert végülis, sok dolog van amin változtatni nem tudunk, de a dolgokhoz való hozzáállásunkon igen. Mondhatni gyorsan megnyugodott a lelkem. Aztán jött kisebbik Húgom, és akarva akaratlan, egy tonna sót szórt rájuk. Aztán még valaki más meg jó alaposan bele is dörgölte.  Olyan nagyon sajgott... olyan nagyon fájt... olyan nagyon nem használt semmi... annyira nagyon elveszettnek éreztem magam.  Ültem a nyomor sziklám közepén és ahhoz se volt erőm, hogy a gyógyulásra gondoljak, vagy csak a mindennapjaim a szép dolgaira. Egyszerűen ott és akkor, ha azt mondják ennyi az élet, elfogadom, csak legyen már vége ennek az is...

... most mondták a rádióba... Hogy ennyit kell várni átlagosan egy vizsgálatra.  Tegnap voltam a házi orvosomnál, hogy ugyan már adjon egy két helyre beutalót, had ne fizessek mindent privátba... - Hasi ultrahangra szeretnék beutalót kérni. - Hát arra menjen inkább privátba. 6 hónap a várakozási idő. - Glutén érzékenységet néztek már? - Nem, azt még nem. - Akkor nézesse meg. - Kérhetek akkor egy beutalót? - Az nincs, azt magánba kell megnézetni. Allee-nál tud kérni panelt, nem lesz drága. - Nyaki ultrahang... - Oda is menjek privátba? - Ha nem akar 5 hónapot várni.... De komolyan... gondoltam kicserélem a konyhabútor, és most azt nézem, hogy inkább az orvosnak adhatom a pénzt, és nem az asztalosnak....

... a hétvégén... Érzelmileg ez egy nagyon nagyon gazdag hétvége volt.  Vigyáztam gyerkőcökre, Lakóbarát kislányába még inkább szerelmetes lettem, mert egy csoda az egész bébi, egy fájó és majdnem elveszett régi barátság új alapokra került, és egy olyan mély és tartalmas beszélgetésben volt részem, amiért egész életemben hálás leszek.  Vasárnap pedig annyira annyira annyira bénáztam.... nincs ép végtagom. Az egyik hüvelykujjam hegyét körmöstől levágtam, a másikról leégettem az ujjlenyomatom, a bringám fogaskereke lenyúzta  a térdem.... Úgy nézek ki mint egy vásott kölök.... Vasárnap meg Etyek, ahol gazdagabb lettem egy alapos beborozásos sztorival és egy Hulk fülbe-valóval. Imádtam. Sőt, imádom az idei tavaszt. Az idei tavasszal nem tudok betelni. Csodaszépek a fák, a növények, a fű, a fa, a bokor, a madarak, az élet. Minden élni vágyik....

Ma kijött belőlem a grafomán, csak most a hivatalos magánügyek intézésében. Írtam az ügyvédnek Apu miatt, szerintem érzelmes kisregény lett, és azt hiszem a blogom racionálisabb, mint az a levél, de egyszerűen baromira nem tudok érzelmileg elvonatkoztatni.... Pedig száraz tények meg csatolt dokumentumok és ennyi... helyette szerintem Danielle Steel irigy lenne rám. Aztán írtam az FKF-nek, az is olybá sikeredett, mint Jo Nesbo regényeibe egy jó kis nyomozós megbízás.  A bőrgyógyászomnak írt tömör levél meg mint egy folytatásos Stephen King...  Ők meg az új kedvenceim: