Verde, Vidi, Vici

Második nap jöttem bringával.  Ki tudja lesz-e belőle komolyabb rendszer, de esküszöm próbálkozom....  A két nap alatt az alábbi rém fontos következtetéseket vontam le:  kell egy hangosabb csengő mindenféle ember bringázik (anyuka kisgyerekkel, öltönyös 50es pasi, hippik, és szerintem tippikus IT-sok) rengeteg elektromos izén is közlekednek. És nem a roller lep meg, hanem az egykerekű valami.  az autósoknál már csak a gyalogosok frusztráltabbak. Főleg a dohányzó gyalogosok. (magas cigis pasas konkrétan leordította a fejem, hogy mit képzelek a gyalogosok sávjában, én hülye picsa. Valóban ott mentem 1 egész méteren, ahol ő is volt, mert anyuka kisgyerekkel elfoglalta a teljes bringa utat, én meg megelőztem őket...., amiben szerintem semmi kivetni való nincs) bringázás után nem tudok sminket tenni, így a cégnél pucérnak érzem magam és persze baromi jól esik.... de lehetne a cég közelebb is... apropo, kell vennem egy belső gumit, valószínűleg ez már ne...

A konyha.  Szóval a konyha majdnem kész. Még kell a tetejére a dísz léc, néhány helyen le kell festegetnem a falat, de azt csak akkor ha nem leszek idegállapotba.  Iszonyú irgalmatlan hatalmas meló volt, Apu nélkül nem ment volna. Ő csinálta az egészet. Kisujjában az asztalos szakma, a gáz szerelés, vízszerelés, burkolás pedig ő villanyszerelő....  És eredeti tervezett költségvetés szorozva 1,5....  Egy apró kupis részletet azért mutatok. A képet szeretem, mert egy ezrelékét megmutatja a káosznak, amiben nyakig jártunk napokon keresztül....  

Felnőtt nő létemre MIÉRT megyek rá ilyen kattintás vadász izékre?! MIÉRT????

Tegnap még volt a fejemben valami homályos összemosódás az eper, meg porcukor, meg a randik között, de most itt eszem az epret, csupaszon, cukor nélkül és nem jut eszembe.  Ahogy az se hogy randizzak.  Vagyis....  De jó lenne illat felhőbe burkolózva, totál szőrtelenül, frissen mosott hajjal, üde sminkben, vasalt szexi ruhában sietni, izgulni, reménykedni, találkozni, borozgatni, csillagos ég alatt andalogni....  Kábé ennyi hiányzik az egészből. A porcukor része. Mert azt hiszem, eprem van. Mondjuk az is igaz, amit egyik barát barátja mondott, hogy ő már bizony nem presszóztatna senkit. Értsd, értelmetlen ismerkedős időrablás a szimpatikus egyénnel, amiből aztán nem lesz semmi, de a köröket le kell futni egy kávé mellett, hogy egyáltalán esélyt adj. EZ nem kellene...  Tudom hogy mit akarok.  Természetesen.  Valójában azt hogy ne essen az eső. 

Megrendeltem a gránit mosogatót. És most izgulok. Hogy jó legyen méretben. Hogy szép legyen.  Tervezés ezzel befejezve. Ez volt az utolsó lépés, most már csak várnom kell hogy mindent kihozzanak, hogy minden meglegyen és passzoljon, és működjön és helyére kerüljön. Hétvégén megtaláltam a konyhafal színét is. Szürke lesz, meg fehér, és a kaspók meg szép színesek, meg azokat könnyebb is hangulat és évszak szerint variálni...  Szóval finishben.  Jövő héten jön Apum és összeszereli.  Jajj de várom már hogy túl legyek rajta....  Mert tuti lesz valami bonyodalom....

6 év.... 6 egész éve vettem a lakást. 5 éve festettem ki, meg pofoztam a magam ízlésére. A konyhára nem volt pénzem, az maradt ahogy volt.  Igaz, hogy tervezgettem, meg nézegettem, de végülis az, hogy ez egy funkcionáló konyha, ami jelen élethelyzetemnek megfelel, nem sarkallt arra, hogy cseréljem bármelyik elemét. Annak ellenére, hogy bazira nem tetszett.  Aztán másfél hónapja beleszerettem ebbe. Nézegettem, gondolkodtam, hogy ebben bizony én látom magam. Látom, magam ahogy ebben a kis ékszerdobozban főzőcskézek. Olyan nagyon elegánsan könnyednek és nőiesnek látom mind a mai napig... Olyan hozzám közel állónak.... Olyan, Verde... ez a csodaszép réz csaptelep. Mégis minden megmaradt álom szintjén, mert van egy funkcionáló konyhám. Kábé mint mikor az ember lánya nem lép ki a langymeleg kapcsolatából, mert bár nem jó, és másfelé kacsingat, de hát működik. És ilyenkor szokott jönni egy  jó nagy pofon, ami akkorát csattan az arcomon.... Esetemben ez a gá...

... most viszont egyre többször.  Vezető. Pénzügyi vezető. azaz Head of Finance.  Nem használom, mert nem gondolom, hogy nekem így kell bemutatkoznom, vagy ezzel kellene a névjegykártyát bárki orra alá dugni. Esetleg eme megnevezésnek bármi extrább előnye lenne az extra feladatokon túl.  Egyszerűen meló, amit csinálok.  Mostanság viszont egyre többször elő kell húznom, hogy: ÉN. A. PÉNZÜGYI. VEZETŐ. VAGYOK. Lassan, hangosan érthetően és tagoltan.  A főnök titkárnőjének nem megy az agyába. Nem foglalkozom vele alapból, de ma már harmadszor mondja külsősnek, hogy én vagyok a könyvelő. Úgyse dönthetek... WTF?! Külsős partnereknek. Az én partnereimnek.  És mivel a hölgyike a főnök titkárnője, nem tudok vele mit kezdeni.... Agyam eldobom.... Közben meg ahogy Anyu mondaná: eszéhez kell érteni.