Randik meg az eper

Tegnap még volt a fejemben valami homályos összemosódás az eper, meg porcukor, meg a randik között, de most itt eszem az epret, csupaszon, cukor nélkül és nem jut eszembe. 

Ahogy az se hogy randizzak. 

Vagyis.... 

De jó lenne illat felhőbe burkolózva, totál szőrtelenül, frissen mosott hajjal, üde sminkben, vasalt szexi ruhában sietni, izgulni, reménykedni, találkozni, borozgatni, csillagos ég alatt andalogni.... 

Kábé ennyi hiányzik az egészből. A porcukor része. Mert azt hiszem, eprem van.

Mondjuk az is igaz, amit egyik barát barátja mondott, hogy ő már bizony nem presszóztatna senkit. Értsd, értelmetlen ismerkedős időrablás a szimpatikus egyénnel, amiből aztán nem lesz semmi, de a köröket le kell futni egy kávé mellett, hogy egyáltalán esélyt adj. EZ nem kellene... 

Tudom hogy mit akarok. 

Természetesen. 

Valójában azt hogy ne essen az eső.