Verde, Vidi, Vici

Hat évesen varrónő szerettem volna lenni, és anyuka. Mi más? Anyu is az. És szerettem volna egy móntenbájkot... Mert csomó mindenkinek volt.  Tizenhat évesen már nem akartam újság író lenni, mert ugye tisztességes szakma kell. Ügyvéd? Talán... Pénzügyes tutira nem akartam lenni. És akkor már élt, hogy majd 7 év múlva akarok gyereket. Ez olyan, hogy én kiszámoltam és mindig az jött ki, hogy hét év múlva akarok. Meg hogy hét év múlva már lesz kertes házam. Persze közben mélységesen el voltam keseredve, mert nekem, egyedül nekem a haverok közül és az osztálytársak közül nem volt senkim. Pedig... pedig milyen okos és szellemes srácnak tűnt akkor APK... és milyen elérhetetlennek.....  Huszonhat évesen azt hittem sose lesz vége. Azt hittem, hogy örökre bennragadtam az APK melleti horroban, és soha de soha nem tudok kimászni belőle. És még mindig fogalmam se volt mi akarok lenni. Harminchat...  Boldog akarok lenni. Élvezni az utat. Nincs is igazából cél. Öreg vagyok már madárnak...

A hirtelen felindulásból főzött baracklekvárom zseniálisan finom lett. A gyógytornászom jól megrúgtam. Edzésen szétment a csuklóm. Önkínzatás pokoli bugyrába is süllyedtem, kivasaltam. A fantáziám meg állítólag olyan élénk, hogy írjak inkább könyvet. Lehet.

Szeretek társasozni.  A játék élményért magáért játszom, nem a győzelemért. Persze, jól esik nyerni, de sokkal jobban szeretem, ahogy ugratjuk egymást, ahogy cinkos társulások alakulnak, háborgunk, nevetünk, és gyerekek vagyunk.  Vettem egy új társast a hétvégi balatonozásra, elég fiús, mert szörnyek vannak benne meg harc a végtelenségig, vagy inkább az utolsó vérig. Ő lenne a Tokió Királya.  Valahogy az elmúlt napok eseményei úgy rángattak vissza a valóságba, és úgy ébresztettek rá a bilibe lógó kezemre, hogy azt érzem, még a kaki is rászáradt. Ezért most nem voltam kíméletes. Nem a játékért játszottam. Foggal körömmel küzdöttem a győzelemért, nem ismerve kegyelmet. Bevetettem minden de minden aljas, de szabályos lehetőséget, taktikát. Kiaknáztam amit lehet és "megöltem" mindenkit.  Tomboltam.  Persze, csak játék szintjén. Most nem hagytam, hogy más nyerjen, hogy jóérzéssel távozzon a játékból.  Egyetlen mancscsapással kinyírtam mi...

Az élet már csak ilyen, néha úgy pofoz vissza a valóságba, mint a díszpárnán talált félméteres hosszú szőke hajszál.

Azt kell mondanom, hogy olyan baromi öreg vagyok, hogy nagyon kevés dolgot leszámítva már szimplán a jéghideg racionalitás vezérli a tetteim. Alapos átgondolás, döntés, kvázi hidegen.  Mintha nem is lennék érző lény.  Aztán persze erre simán rácáfol, hogy az előbb még a fajanszba kapaszkodtam és kicsit se érdekelt, hogy lehányom-e a hajam, vagy se.  Aztán felálltam, fogat mostam, koronát megigazít, állat fel, és előre....  Milyen baromi régen volt, mikor még képesek voltak a pillangók rebegni a gyomromban. Mikor tényleg minden porcikám képes volt boldognak lenni. Mikor még nem volt kétkedés, szarkasztikus hozzáállás és cinikus riposzt. Mikor tudtam a föld felett lebegni akár két méterrel is...

Van a Modern Családban egy rész, amikor Phil szóba elegyedik egy jónővel a "tesco"ba, belemerül a flörtölgetésbe, és annyira nem figyel, hogy a bevásárlókocsival belelöki Claire-t egy kupac konzervbe. Mikor Claire a szemére veti, hogy ő volt aki fellökte, akkor Phil simán letagadja, hogy ugyan.... csak Claire kattant.  Claire bekattan és addig ügyködik, amíg be nem bizonyítja az egész családnak, hogy igaza van. És ebből mi sül ki? Na mi? Hogy mindenki szerint Claire a pszihopata. Mert muszáj volt bebizonyítania, hogy igaza volt. Na. Hát így jártam én is. Bebizonyítottam, hogy kvára igazam van. Sajnos. Hozzáteszem, nagyon sajnos. És így én lettem az elmebeteg. 

Vannak helyzetek, amik annyira szörnyűek, hogy ott már csak a humor segít.  Tegnap voltam nődokinál, mondjuk úgy hogy inkább hagyjuk. És elkápicsorodtam, és pityeregtem, pedig azért nem olyan hatalmas a baj, csak gyógyszert írt. P-nek elszipogtam a bánatom, és szerintem zseniális humorral kezelte... - És ezek milyen gyógyszerek? - Hormont tartalmaznak. Az egyikbe ilyen izé van a másik meg gyakorlatilag fogamzásgátló....  - Na, gyere ne pityeregj. Váltsuk ki. Veszünk ízesített.  Valószínűleg nem tudom átadni ennek a mondatnak az üdítő báját, és a fanyar humorát, de abbahagytam tőle a pityergést.