Verde, Vidi, Vici

 Kaptunk egy rakat fügét, főztem belőle lekvárt, és sütöttem belőle Náray féle fügés sütit. A süti mennyei...  Próbáltam képet készíteni a sütiről, de azt hiszem nehezebb, mint gondoltam. Íme a bénázások: És ha a gyerek csendben van, akkor gebasz történik éppen... Dió lepakolta a kamrába az alsó polcot, ahol a kristálycukrot is tartom, kibontotta és felnyalt egy jó adagot. Kutyáknak nem csak a fog miatt nem szerencsés a cukor, simán sokkot kapnak mint a gyerekek és felpörögnek.  Hívtam az ügyeletet mi legyen... azt mondták semmi extra. Hasmenés és éjjeli ébrenlét várható.  Ez így is történt. Fél egykor még P lábujját rágicsálta, szó szerint ugrált a fejünkön, és pörgött a sajátján. Hajnalban pedig sikeresen összef.sta a lépcsőházat. Itt jegyezném meg, hogy nagyon tetszik amikor a lépcsőfok fa, a rugdosó pedig fehér, de a horrorisztikusan drága volta miatt nekünk nem ilyen lett. Most azt kell mondjam szerencsére.  Dió a reggeli idejére teljesen rendbe jött, utána...

Vettem a Lidl-be paradicsomkarót, ilyen dizájnost. Sétáltam vele a kocsihoz, mint Gandalf, amikor egy kislány megkérdezte az anyukáját, hogy mi van a néninél. Elgondolkodtam, hogy azt mondom varázsbot... De végül őszinte voltam, mert lehet anyuka nem örült volna, ha hülyítem a gyerekét.    Így használatban olyanok, mint Nanunanu. Akiről amúgy fogalmam sincs hogy hogy néz ki, csak gyerekkoromba anyu és nagybátyám mesélték, hogy az űrlény az Nanunanu és két kis szarv antennáján hívja a többieket... Gondolom ilyesmi lehet.

 Nagyon múltkor olvastam egy cikket, hogy az öregedés egyik jele, hogy egyre kevesebb zene tetszik meg az újak közül, az agyunk ragaszkodik a régihez, az élményekhez, nosztalgiázik.  Megnyugodtam, nem öregszem. Új szerelem, és még koncertjük is lesz BP-n 2023-ban, de vajon ki jönne erre el velem?!    Délután, az eső után levegőtlen irodában ez üvöltött a fülembe, tartott ébren, kúszott a bőröm alá, bizsergett....  Élni jó. 

Egyik késő este egy megbeszélésről jöttünk haza P.-vel, nem volt túl jó kedvünk, áttekert a Rock rádióra, felcsavarta a hangerőt és tőle szokatlan módon dúdolni kezdte a zenét: Én meg döbbenten hallgattam, hogy ez miezez?! - Junkies. Még jó múltkor koncerten is volt.  - Nee.. én ezt még magyarul sose hallottam.  - Magyarul?! Ezeréves szám. - Oké, de az eredeti francia.  - Hát az meg tuti kétezer éves.  Hazamentünk, és első dolgom volt, hogy megkeressem az eredetit: Feltekertem a hangerőt maxra, beállítottam végtelenítettre és vagy tíz percig tomboltam, ugráltam, magammal pogóztam rá a konyhába.  Minden minden stresszt kitomboltam magamból. Annyira nagyon kellett ez már.

 Van hova fejlődni kertészkedés terén, de annyira annyira örülök az első saját kis szüretemnek: Én termesztettem. Minden reggel hálóköntösben öntözgetem, metszegetem, kötözgettem, szeretgettem. A termés mennyiségen lehet még növelni, de ez itt saját.  :)  Még akkoris ha ebből nem lesz egyelőre lecsó.

 1 évvel ezelőtt: - Jövőre nem jövök. Én ezekkel egy percet sem akarok együtt lenni.  - Oké.  Fél évvel ezelőtt: - Júliusban lesz megint ez az ottalvós buli. - Jó, menj nyugodtan. - Nem jössz? - Mondtam, hogy én nem. Kivanzárva. 3 hónapja: - Francia ágyas szobát foglaljak? - Miért kivel mész? - Nem jössz? - Nem vicceltem, hogy nem megyek.    2 hónapja: - Akkor kaját se rendeljek neked? - Én megoldom magamnak ITTHON.    1 hónapja: -  De ha csak néha találkoznál velük és a wellnesbe lennél? - Nem.    Múlt héten: - Akkor csak péntek este gyere le... - Nem akarok. Ki nem állhatom őket. És még inni se ihatok, hogy elviselhető legyen.  - Túlgondolod. - Egy éve mondogatom, hogy NEM akarok menni... - Kááárrr.....    És itt ülök péntek este egy fröccsel a kezembe messze a többiektől, mert tényleg ki nem állhatom a nyávogásuk, megjátszásuk és a hatalmas egójuk, és arra gondoltam széjjel blogolom magam a hétvégén. Vagy élből írok egy...

Most végeztem a lekvárfőzéssel.  Áfonya és sárgabarack lekvár készült. Édesen, csinosan fejre állítva várják, hogy a kamrába kerüljenek, majd a zserbót és a palacsintát otthonos melegséggel töltsék meg.  Miközben rotyogott a gyümölcs, fésztájmoztam a csajokkal, és olyan közhelyeket pufogtattam a különböző élethelyzetekre, hogy még magam is megleptem. Pl.: - Akár tetszik, akár nem, alázat és tisztelet nélkül semmi nem megy. Se párkapcsolat, se munka.  - Hiába hiszed, hogy te mindet tudsz, meg te, meg te, meg te tökéletes vagy, és hogy te NEM. Na olyankor van az, hogy arany szívem, dehogynem. Nem vagy te senki, csak egy nagyképű barom.  - Játszhatod az úrinőt, ha a kapa kilóg a szádból.  - Talán az elnyomás olyan, mint amikor a vízzel telt lufit nyomod össze. Valameddig megy, de aztán az arcodba robban, aztán se lufi se pasi.  - Mindenki egyedi és mégis mindenki egyforma.  - Mélylevegő, torokravesz, túlél, fellélegez.  - Érezni kell azt a nyomorult ...