Verde, Vidi, Vici

 - Elmondtad neki? - Nem. - Mikor beszéltetek utoljára? - Nagyon régen. - Hogyhogy?  - Elveszett a hangunk. A közös hangunk. Nincs már többé szavak nélküli nyelvünk sem. Egyszerűen... mesélnék neki, mondanám, kíváncsi lennék, ő hogy látja. Jó lenne tudni, vele mi van. Igazából. Mit gondol, mit érez, mi történt vele. De... mintha megnémultunk volna.  - Hát kezd te.  - Én nem tudom.  - Már hogyne tudnád.  - Dehogy tudom. Azt tudom, hogy úgysem mondaná el a valóságot. Én kétkedő lennék és tüskés, mert a hazugságra nem vagyok kíváncsi. Meghát.. - Meghát arra sem, hogy mellőzhető, sőt felejthető vagy...

Kinn esett az eső, a viaszos vásznas asztal mellett kavargattam a mókus pisi ízű kávét, felhúzva sok tejjel, Anyám csipszet ropogtat, kisebbik húgom a telefonját baszogtatja.  Anyám mondja neki, hogy egyen, nem eszik eleget.  Tesóm felhorkan, hogy harmadjára nem akar elhízni.  Nézek ki a fejemből, hogy harmadjára mi?  Ja, hogy nekem még nem mondták? Becsúszott a harmadik gyerek. Májusra várják...    Az ilyen valósághű szürreál álmok mindig padlóra tesznek. 

 Sok volt a minden tegnap.  Megkívántam a borsós tokányt, persze semmi nem volt hozzá, ezért be kellett vásárolni, nyilván nem csak azt vettem ami elégséges, hanem néhány szükségest és pár elengedhető dolgot is. Álltam a kasszánál és néztem a virágokat. Mármint amit meg lehet vásárolni.  A mai napig nem értem, aggyal fel nem fogom, ki és hogy veszi meg ezeket az Aldiban? Miért a kasszán túl rakják, ahová alapvetően nincs bejárásod? HOGY kell onnan virágot vásárolni?  Hazaérve ledobtam a cuccokat, felkaptam Diót és kimentünk a Kamaraerdőbe sétálni. Kis bolond mindig nagyon élvezi. Madárcsicsergés, ibolyák, bringások. Egy óra feltöltődés.   Itt meg Dió, ahogy a virágaimba fetreng...

 ... hiszek a közösség építő erejében.  Szeretnék megtanulni olaszul.  De megegyeztem magammal, hogy ahhoz előbb meg kell tanulnom normálisan angolul. Szóval. Angoltanár kerestetik.  Bp XI. XXII. és XVIII. kerületei előnyben.....  Tudnátok ajánlani valakit? Köszi!

Sikerült majd két hétre kiiratkozni az életemből.  Kb két hete szombat hajnalra elhatalmasodott rajtam egy olyan hányós fosós vírus, amiből még most sem jöttem ki teljesen. Voltak pillanatok amikor sírva kapaszkodtam a wc-be, hogy ezt nem fogom túlélni.  Két hét főtt krumpli/kóla/májkrémes pirítós/sós keksz kúrán vagyok túl. És bár mondhatnám, hogy fogytam legalább, de nyilván semmit. Ami ha ment is le, az is maximum víz.  Túl vagyunk szerencsére a nagyján. P megúszta egy kis hasmenés láz kombóval, de rendes pasas módjára alaposan bele akart halni.  Amíg én voltam dögrováson Pletykafészek ment non-stop. (a régi. és bakker imádom, hogy nem píszi, a ruhák meg továbbra is csodásak), amikor P halódott akkor meg végtelenítve a Die hard-ok.  Valahol még jól is esett megdögleni. Passzolt a kezdete a lelkivilágomhoz, aztán ahogy távozni kezdett a gonosz, az ósanos tulipánok meg elkezdtek előbújni, minden derűsebb lett.  P 40. szülinapjára egy graz-i utat kapott, Ar...

 Megy, tesz, csinál, keres, nevet.  Levegőt veszek. Minden egyes nap. Mélyet. Diót simogatok. Jelenben élek.  Ismert szimpatikus szak segítségek naptára teli, korábban volt a helyzet sokkal rosszabb, sokkal mélyebb, sokkal sötétebb. Most olyan tudással a kezemben, a fejemben és a szívemben, ami már párszor megmentett, szóval ezzel futok neki az egész helyzetnek.  Amennyire ellenség az idő, annyira barát is.  És nem szabad a saját jelentőségem túlértékelni. Helyén kezelni, fókuszálva. Nem feledve, hogy ami ma óriási probléma, lehet 5 év múlva már csak emlék sem lesz.  Parentifikált becsúszott gyerek, enyhe nárcisztikus anyával, szegény, keresztény család első szülöttje. Bántalmazó kapcsolattal a hátam mögött, és az örökös szerethetetlenség, és a nem elég jó senkinek érzése, mert rossz természetem van.  Pénteken mind a ketten HO-ba voltunk, a teraszon ebédeltünk. Sütött a nap, kibújt néhány tulipán, mosolyog pár szál hóvirágom. Húslevest és nutellás pala...

 Sötét időszakok vannak. Nem találom a helyem, nem jó, nyögvenyelős, mindent elrontok, mindent elbénázok, és valószínűleg én vagyok a leggyengébb, legszerencsétlenebb idióta az egész Föld kerekén, aki képtelen élni a lehetőségeivel és élvezni azt, ami jutott. Ami jó tönkre teszem. Nem vagyok kedves. Nem vagyok jó. Nem vagyok méltó. Nem vagyok alázatos. Lusta vagyok. Savanyú. Öreg. Kövér. Mosolytalan. Nem szerethető. Régebben az egyik aikidos ismerősöm tanította, hogy ilyenkor kérdezgessem magam: Szomjas vagy? Nem. Éhes vagy? Nem. Fázol? Nem. Van hol aludnod este? Igen. Van fedél a fejed felett? Igen. Van valaki aki megölel? Igen. Akkor ma nincs nagy baj. Aztán egy másik kedves barát mindig azt mondta, hogy nem halt meg senki, tehát minden máson lehet változtatni, nincs ok szomorkodni.  Vannak tevékenységek, folyamatok, amik levegőhöz juttatnak. - megemelem a D Vitamin adagom - többet sétálok Dióval - friss ágyneműt húzok hetente - amikor csak lehet, meleg ételt eszem. Reggelir...