Verde, Vidi, Vici

Minden megy tovább a maga útján. Szinte el is felejtem néha, hogy miben is vagyok. Csinálok mindent ugyanúgy, mintha nem történt volna semmi, mintha nem műtét előtt állnék....  29-én megkapom a jelölő mágnesem, 12-én műtenek. Közte még mellkas rtg, meg vérvétel és aneszteziológus.... Csomó megoldásra váró feladat.  A hétfői biopszia annyira fájt, hogy azt hittem összepisilem magam. És nem képletesen, hanem szó szerint. Ha ilyenre kerülne nálatok a sor, és eddig nem tudtátok volna, tényleg menjetek el előtte pisilni. A ciklusnak ezen az időszakán a biopszia nem túl szerencsés. Finoman fogalmazva. És ennek ellenére nem sírva jöttem ki, nem omlottam össze. Bevettem a fájdalomcsillapítom és pihentem.  Persze, közben hallom, hogy persze, könnyű neked, mert erős vagy. WTF?!  Azért... amikor mentem P szülinapi tortájért, és a rádióban ez szólt...  Hát... na...

 Konzultáltam sebésszel a hogyan továbbról.  Még egy biopszia. Aztán egy olyan jellegű beavatkozás mint a biopszia, pici mágnest ültetnek a tumorhoz, ami megjelöli, és a műtétnél annak segítségével tájékozódnak.  Kiveszik a bigyót, elküldik szövettanra amíg engem altatnak, megnézik, és mire felébredek, addigra már lesz eredmény.  Továbbra is fennáll, hogy a legrosszabbra 5% esélyt ad a doki, gondolom nullát nem mondhat.  Arra valamivel nagyobb van, hogy a kivétel után azt mondja erről a bigyóról, hogy kezelést igényel. Ebben az esetben, én élek, de gyerekem nem lehet majd. Hiszen 5 évig tart a kezelés... addigra a hormonterápia vagy a sugár által károsított petesejtjeim, amik addigra 45 évesek lesznek... Hát... értitek... Az optimista forgatókönyv szerint, ahogy Timi is mondta (még egyszer nagyon köszi, sokat könnyített a lelkemen hogy írtál), szóval kivágják, és ennyi.  Szép kis karácsony. Már megint. És valójában k.vrára félek. Félek, mert karácsony-perió...

 Megkérdezték, milyen nyugtatót szedek a helyzet végett.  Hát mondom semmilyet. Pedig kellene... amíg megnyugszom...  Én meg mondtam, hogy nem hiszek a fronti és társaiba, szerintem csak elfedi és/vagy rontja a helyzetet.  De hát amíg könnyebb lesz. Hát de nem akarok.  Dehát most is pityeregtem.  Igen, ez igaz, hogy random módon 5-10 percenként pityergek.  1-1 percet.  De ha szedném, akkor ez nem lenne. És akkor jó lenne. Na de kinek lenne jó? Mert engem csak leszedálna. Ja, hogy a környezetemnek könnyebb lenne? Hát mégsem szabad sírdogálni. Ezen segít a fronti.  Na ha most ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekkel lesz tömve a következő időszak, akkor elmegyek remetének. Meg imádom ezt a "ha valaki meg tudja ezt csinálni, akkor az te vagy, mert te olyan erős vagy" mondatot. Olyan, mintha plusz terhet nyomnának az emberre, hogy oké baja van, de emelt fővel erősen kell ezt végig vinni....  Holott most nincs tervem. Nincs ötletem. Lépésről, ...

 A szövettan eredménye: B3-as laesio.  Nem guglizom meg. Elhiszem a dokinak, hogy ez ma még nem igazán rák, de holnap biztosan az, és gyorsan gyorsan ki kell szedni.  Milliónyi kérdésem van.  Most még sajnálom magam.  És mi legyen? Ne egyek többé húst? Cukort? Kenyeret?  Lekucorodnék picikére az asztal alá és csak zokognék.  Nem is igazán értem mi történik körülöttem. Elbuktam? Vége?  Nem hagyhatom el magam, meg állítólag ha valaki, akkor én ebből aztán tuti kijövök, mert erős vagyok. De elfáradtam....

 Dió hajnali ébresztője után (okvetlen és azonnal ki kell menni az udvarra, mert csak. állni kell ott két percig, töprengeni az éjszaka sötétjén, nem, nem pisilni vagy ilyesmi, bejönni, megállni a lépcső aljában, és felvitetni magát újra az ágyba), szóval a fél négyes ébresztő után nem tudtam visszaaludni.  Mit van mit tenni, buzergálni kell a telót, általában Hadházit szoktam berakni, szeretem a poénjait és hangszínét. A yútú feldobta, hogy Görög Zitával készült interjú a Telexen. Úgy rémlett, hogy én kedveltem a csajszit, régen hallottam felőle, így hát benyomtam.  Nagyon jó interjú volt. (Oké, a riporternek még van hová fejlődni, mert az "azt akarom kérdezni", folytonos ismételgetés nem elegáns, dehát nem lehet mindenki Fridi, vagy Marci) Zita, hihetetlen családi pakkot cipel magával. Empatikus, intelligens. Annyira jó volt hallgatni ahogy mesélt.... Szépen beszél. Értsd: nem ő-zik, a mondatai összefüggőek, választékos szóhasználat. A kommentszekció értelmesebb része p...

 Annyira szeretnék érteni a virágokhoz... de nem értek. És nem is érzem magamban a csít, hogy tudományos alapon létrehozzak egy virágos kertet, vagy csak Szomorú Miklós összes videóját alaposan áttanulmányozva helyes ültetési stratégiám legyen.  Összevissza, random helyekre random növényeket ültetek, aztán majd kiderül.... Az összhatás szerintem káoszos lesz, de legalább megpróbáltam.  A benti növényekkel sem nagyon van szerencsém, vagy inkább kevésbé vagyok ügyes. Rengetegen haláloztak már el a kezem által a zöld populáció tagjai.  Ez az öntözősdi nekem nem megy. Túl öntözöm vagy berohasztom, vagy kiszárítom.... Most úgy tűnik, hogy megtaláltam a megoldást erre, a számomra felfoghatatlan nehézségű feladatra. Bevágom őket a mosogatóba heti egyszer, jól beáztatom őket, majd hagyom állni legalább egy félórát a vízben, aztán vissza mindenki a helyére. A procedúra neve: növény wellness... Kopp-kopp-kopp, azóta nem kórónak vagy mocsári szörnynek néznek ki. Na de hogy fogo...

P-t az éjjel megölték a bankrablók. Ezzel indult az álmom, ez a cselekmény indító szál. Onnan meg... intéznem kellett a boncolást, a temetést, a rokonokat, tartanom kellett másokban a lelket, miközben rágták a fülem, hogy adjam el a házat. Téptek minden oldalról én meg egyedül voltam, gyászolni sem volt időm, és mennem kellett a hülye evakuálási híd próbára, hogy kinek merre milyen hídon kell menekülnie, persze az enyém egy 10 centi széles gyalogoshíd, amin elindultam, aztán beintettem, hogy neeeeem. Ezt aztán már mégsem. És ahogy visszamásztam a hídról, végre megsirathattam P-t, zokogtam, és ekkor bevillant, hogy ez nem létezik hogy a valóság, és egy fél pillanatra megébredtem, megkerestem, megszorongattam, hogy oké, oké, oké nem tűnt el. ÉL. Aztán álmodtam tovább a hülyeséget.  A valóságban a hétvége csendesen tevékeny volt. Tesóm már nyomaszt a gyerekek ajándékaival, ebben a témakörben extra hülyén áll a dolgokhoz, nyomaszt a 30-40 ezres játékokkal, had legyen a gyerekeknek VÉGR...