Fronti

 Megkérdezték, milyen nyugtatót szedek a helyzet végett. 

Hát mondom semmilyet.

Pedig kellene... amíg megnyugszom... 

Én meg mondtam, hogy nem hiszek a fronti és társaiba, szerintem csak elfedi és/vagy rontja a helyzetet. 

De hát amíg könnyebb lesz.

Hát de nem akarok. 

Dehát most is pityeregtem. 

Igen, ez igaz, hogy random módon 5-10 percenként pityergek.  1-1 percet. 

De ha szedném, akkor ez nem lenne. És akkor jó lenne.

Na de kinek lenne jó? Mert engem csak leszedálna. Ja, hogy a környezetemnek könnyebb lenne?

Hát mégsem szabad sírdogálni. Ezen segít a fronti. 

Na ha most ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekkel lesz tömve a következő időszak, akkor elmegyek remetének. Meg imádom ezt a "ha valaki meg tudja ezt csinálni, akkor az te vagy, mert te olyan erős vagy" mondatot. Olyan, mintha plusz terhet nyomnának az emberre, hogy oké baja van, de emelt fővel erősen kell ezt végig vinni.... 

Holott most nincs tervem. Nincs ötletem. Lépésről, lépésre. Van időpontom a következő dokihoz. És idáig tart a NAAGY terv, amit elvárnak tőlem. 

Pedig még össze se raktam magam. 

Fel se fogtam.

Csak vettem gránátalma levet a dm-be....