3 takaró, London, szabira mennék...

Lelkiválság nálam mindig egyenlő az egészség megromlással, is. Most taknyos vagyok és elhagyatott, tegnap három, takaró alatt aludtam, ebből egy normlá Volt, egy dunyha egy meg polár, mégis meg akartam fagyni, és közben arra jutottam, hogy igazából csak egy kis szeretet kellene ami felmelegít, de mintha én lennék olyan hülye, hogy nem hagyom, vagy nem akarom, hogy szeressenek, mert nekem olyan kell, aki nem tud, vagy nem akar szeretni.

 

Ellenben, TK Londonba vinne meccsre, Görögországba nyaralni, Aggtelekre kirándulni, imádja Diót és jól bánik vele... Miközben valaki meg csak nyafog, hogy ő nem akar elengedni... blablabla, de nem tesz értem semmit...

 

Pff férfi élet, női sors.... Franc egye a hülye fejem. Miért az kell akinek nem kellek, és miért kellek annak, aki nem hiszem hogy kell, pedig ő adná a normalitást amit szeretnék. De honnan tudom, hogy amit szeretnék az jó? És amúgy is, kérhetnék egy év szabadságot az életemből?!