Pasi a háznál

Lehet gondolni, hogy túlzottan emancimanci vagyok. Lehet azt hinni, hogy feminista vagyok, és karrierista, öntörvényű és fafejű, és hogy azért nincs pasim, mert nekem a saját individumom a legfontosabb, hogy az önzőségem határtalan.

 

Pedig én csak egy olyan ember vagyok, aki azt gondolja, hogy a pasi a háznál ne azért legyen, hogy a csapot lecserélje. Nem mondom, fogtam a fejem, amikor ma a csapot megakartam tisztítani és nem jutot eszembe a szó, hogy mi a baja, így rágugliztam, hogy mi a csapon a kosz ami tönkre teszi (még reggeli kávé előtt Volt...) Ja, amúgy vízkő... És ki kell cserélni a gömbfejet (?)

 

Meg azért se kell pasi, hogy felfujassa és rendbe tegye a bicajom. Mert milyen jó móka már az erkélyem fehér kövéről suvickolni a gépzsíros trutymákot, és nem is olyan lehetetlen feladat felfujatni a bicót a kúton benzinkutas nélkül.  Azért mondjuk remélem senki nem látta, mikor gugolásból seggreültem, mert szemenköpött, na jó csak fújt, az izé, mert a bénán fogtam a bigyót és leeresztette a kereket, mert a másik oldalon fújta azt amit a gumiba kellett volna.

 

Talán azt is megoldom, hogy kiszámolom mennyi festék fog kelleni a lakásom kisfestéséhez. Mondjuk ez egy kő kemény feladat lesz. Főleg annak ismeretében, hogy mennyire nem értek a mértékegységekhez.

 

Mindenféle, sztereótipa szerinti pasis izéket meg tudok csinálni magam is, nő létemre, egész jó eredménnyel.

 

Szóval minek is kell nekem pasi?

 

Őszintén szólva széttárom a karom, és vonogatom a vállam, hogy nem tudom. Fogalmam sincs.

 

Mert a hercegek fehér lovon nem igazán vannak. Nadenade. Most komolyan, nem kapnánk sikító frászt ha a bő bugyogóját ledobná a nappali kellős közepén, emelné kupáját, lócitronyos cifra csizmácskáját a lábtörlőmbe törölné, és hajbókolva kezeim csókolgatná plátóin.

 

Hát dehogynem....