4 kiló dió, kuka

Nem, nem a megátélkodott kölyök eb veszte lett végül a szemetes, hanem az összes, nem hűtőben tárolt kajánké.

 

Úgy december óta szinte folyamatosan küzdünk lakóbaráttal a molylepkékkel, ezidáig nem túl nagy sikerrel. A ruhás szekrényeket csomószor átpakoltuk, megnéztük. Cipőket mindannyiszor meglestük és a gyapjú talpbetéteket is kidobtuk, de semmi... Nem lett meg a gócpont.

 

Tegnap este aztán Lakóbarát gyógyszere elgurult, és nekiállt kirámolni a spejz nevű szekrényt.... A spejzben csomó tartós kaját felhalmoztunk, egy részét kaptuk, másik jó részét vettük az elemorzsiának. Mármint a moly eledelnek.

 

Összeségében négy nagy szemetes zsákot töltöttünk meg dióval, mákkal, sáfárnnyal, házi tésztákkal, liszttel, cukorral, csokival, kalocsai édesnemes házi paprikával, kekszekkel, csipszekkel, ropikkal, szotyival, édes és sós mogyoróval és mazsolával és szárított gyümölcssel, meg zacskós levesekkel, és mindennel, amit úgy tartós élelemnek hívunk. Mert azok a dögök beleköltöztek mindenbe, és mindent hátulról kezdetk meg így a sima ajtónyitogatásnál nem látszott, hogy gyakorlatilag semmi nem maradt ép vagy ehető. Az undorít pókhálós lárváik MINDENT beleptek, mindent megmásztak, megettek....

 

Amikor a hugomtól beszerzett 5 kg-s 80%-os belga étcsokit kellett kidobnom, potyogtak a könnyeim....