Aggódás
Van az a rossztulajdonságom, hogy képes vagyok mindenen aggódni, meg rágódni, meg túlpörgetni és túl sokat képzelni a dolgok mögé.
Baromi sokat aggódom. És éppen ezért mindig mindig mindig próbálom bebiztosítani magam, ami azért van, mert kábé úgy 14-13 éves koromban megkaptam, hogy gondom az élet, amit tudomásul vettem, ennek megfelelően szinte mindent egyedül oldok meg, egyedül viszek végig, egyedül küzdök, egyedül döntök. Nem azért, mert mások nem csinálnák olyan jól mint én. Közel-távol Sem. Csak szimplán nincs senki, aki... értitek. Akivel ezek így felezhetőek lennének.
Ennek megfelelően értem nem is nagyon szoktak aggódni. Mert ha nekikezdek, hogy hahóóóó... akkor kézlegyintés, és úgyis meg fogod oldani. És valóban. Az esetek nagy részében megoldom, bár ha pofára esek akkor azért nagyot zuhanok. Értem nem szoktak aggódni. Soha, senki.
És mennyire furcsa Volt tegnap egy, a lehetetlen végrehajtó barát szájából, hogy csak azért jött, mert aggódik. Már maga a mondat is. Hogy valaki nekem ezt mondta, hogy aggódik. Értem. Miattam. Aggódik. És őszintén mondta. És megölelt. És ott Volt. Mégha kicsit is.
Néha megdöbbentő, hogy talán mégis számítok egy kicsit....
Hogy van olyan, aki értem aggódik....
És hajlandó megölelni...
Szia,
VálaszTörlésCsak azért ezen a néven commentelek, mert így tudod ki vagyok :-)
Szóval még szép, hogy van aki aggódik miattad! Nem ismerlek, nem tudom milyen vagy a való életben, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak fontos vagy, még akkor is ha elég B.J.-s az életed...
Szímpatikus, okos, erős nő vagy, aki megold mindent, akkor tessék talpra állni!! Bocs, nem nyaggatni akarlak és tudom, hogy néha jó süppedni depisen a kanapén, bömbölni, de Te ennél többet érdemelsz! Nekem erőt adnak a posztjaid és ezért hálás vagyok neked és virtuálisan nagy ölelés. :-)
Ha jól látom, a Te életed is vagy mennyország, vagy pokol a középút valahogy nem az igazi...
Az én életem valahogy tippikusan a két véglet.... És cél a középút :D
VálaszTörlésKöszönöm az ölelést, és örülök, ha erőt adok a sületlenségeimmel. :)
Amúgy meg vállrángatás, felfujjpofa*, és mennimennimenni tenni, mert senki nem fog helyettünk élni ;)
*pofakiengedéskor meg lehet bömbölni, piálni és gumicukrot enni :D
A két véglet, hát igen... szerintem a középút lehet, hogy nekünk túl unalmas lenne? Az egyik bejegyzésedben olvastam, hogy néha Te is a tökéletes életről álmodozol, család, kis ház stb. de nem vagy benne biztos, hogy ez kell... ezért gondolom, hogy a középút túl nyugis lenne. :-)
VálaszTörlésSületlenségek, ne viccelj! Itt ki lehet kapcsolódni, néha jó olvasni, hogy nem csak én gondolkodok sok mindenről így :-)
Így van, mennimennimenni! Ezt teszem és éljük az életet :-) Csak időnként jó lenne, ha varázsütésre úgy működnének a dolgok ahogyan szeretnénk... na de nem nyafizok, az élet szép! :-) A lazulással az a baj, hogy hajlamos vagyok túlzásba vinni, vagy nem jókor csinálni, amikor millió munkám van és persze, csakúgy mint Te, mindent az utolsó percre hagyok... na majd erről is leszokom egyszer :-) Hogy telt a napod? Ma mennyország, vagy pokol a hangulat? Remélem szép estéd van és mosolygós hangulatod! :-)
mit szólnál inkább egy gémélcsethez? :)
TörlésJújjj az nagyon jó ötlet!! Bocsi, csak most láttam, hogy írtál. :) Akkor rád írok arra a címedre, amelyről elküldted a blog új címét.
VálaszTörlés