Mégis mégse
Imádom, szeretem, a mindenem, a másik felem, az életem adnám érte. És mégis. Mégse biztos, hogy kell, hogy együtt legyünk.
Egyikünk nagyobb méreg, mint a másik....
2024. július 11. 20:27
2024. július 8. 16:00 óta először ülök laptop előtt. Ebben az időpillanatban csuktam le a munkahelyi gépem, ekkor tudtam, hogy befejeztem, elég volt. Hétfőtől veszélyeztetett terhesként táppénzen leszek, és várom, hogy augusztus végén megérkezzen a kislányunk. Amióta nem írtam blogot, olyan szürreális események sorozata történt velem, amit talán egy élet lesz feldolgozni. A vallási fanatista új kolléga toxikus gyűlölködő jelenléte, aki képes volt velem, egy kismamával üvöltözni, a főnököm, aki lazán ki akart rúgni, mert egy terhesnőre, egy kisgyermekes anyára nincs szükség... a saját elfáradásom, a hibát hibára halmozásom a végére a munkában... A hülye lelkiismeretem, mert megpróbáltam jól csinálni... Az utódom betanítása, aki olyan kedves volt és szimpatikus, hogy nem akartam cserben hagyni.... Mindegyik akár önmagában megérne egy Romana-Júlia-Tiffany füzet hosszúságú posztot. Július 8.-án elmentem a háziorvoshoz, mert nagyon fájt a fejem, akkor volt az az...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ne kímélj, kibírom