Nyár vége, ősz eleje....
Még mindig azon siránkozom, hogy idén nem jutottam el a tengerhez.... Az okok logikusak, megérthetők, de a későn ébredés, és a halogatás a legfőbb indok, a túl gyorsan betellő naptár mellett... Mondjuk az továbbra is hatalmas kérdőjel bennem, hogy fogom bírni az előttem álló időszakot így szabadság nélkül -se előttem, se mögöttem -.
A tegnapi ramaty idő azért picit észhez térített a siránkozásból. Egy utolsó lecsót főztem és egy első szilvás sütit csináltam....
Mert ha vége a nyárnak, hát vége. Tengerrel, vagy tenger nélkül. Az idő megy tovább, a dolgoknak haladnia kell, és cél, hogy soha többet ilyen ne legyen....
Nem lehet a kanapén ülni és a sült galambra várni. Tenni kell. Folyton.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ne kímélj, kibírom