Puszi Kapitány
Nagypapámtól a 10. születésnapomra kaptam egy kék színű papagájt. Úgy hívták hogy Puszi Kapitány.
Komolyan tökre féltem tőle. Mert hát madár. De olyan pihe puha volt a mellkasán a toll és néha hagyta magát megsimizni. Anyumat szerette nagyon....
Hmm.. Most elmerengek. Vagy nosztalgiázok. A lenti képről jutott eszembe. Mert kevés dologban vagyok annyira biztos, mint abban hogy az én Rákosi Mamám és Rákosi Papám voltak a világ legjobb nagyszülei.
Házi sonka reggelire, parizeres zsemle uzsonnára, jeges tea vacsorára. Nagypapám indián sátrat állított nekünk az udvaron. Néha elsétáltunk Mamával a cukiba. Csomót vizipisztolyoztunk, és rengeteget mostuk a hatalmas fa poncihter kaput..... Híradó alatt pedig mindig nagyon csendben kellett lenni. Mindig és nagyon.
És hogy mennyire nagyon szerették egymást az én drága nagyszüleim. Morogtak zsörtölődtek, de akkor is.... olyan igazán mélyen nagyon...
Én is ilyen szeretnék lenni... Buci nudlit vinni ebédre az unokáimnak az indián sátorba......

Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ne kímélj, kibírom