Hát helló

Ez az egész békávézás arra a legjobb, hogy újra minden nap olvasok. Tök jó könyveim vannak és úgy telik el az idő, hogy észre veszem, hogy melóba megyek. Harmadik könyvem végefelé járok, fülem bedugva, én a könyvbe bújva, úgyhogy elégé meglepődtem mikor leült mellém a metrópótlón egy srác...

- Szia! Jó gyorsan olvasol. (25-6 körüli és mosolyog)
- Szia. Őőőő. Ja. (igazából fel se néztem, hagyjon olvasni, mit képzel hogy hozzám szól)
- Ez másik mint a múlt héten ugye? (na itt felnéztem, DÖBBENTEN, hogy ez meg ki a franc, és honnan tudja, és figyel? Valami pszihopata?!)
- Ne haragudj, tessék?
- Csak minden reggel együtt jövünk majdnem a teljes útvonalon. Nem emlékszel rám ugye? (nyilván nem emlékszem, ezért nézek rá úgy, mint ha mellém ült volna Ted Bundy)
- Őszintén megvallva, nem. Olvasok, nem az utastársakat kukkolom. (elővettem leereszkedő és egyben megrovó hangom).
- Ja dehogy! A reptéren találkoztunk.
- A reptéren? (nem, sose állok szóba a reptéren senkivel)
- Stuttgartban.
- Ne haragudj, de....
- APK a főnököm. Vele voltunk, 
- Őőőő, nem figyeltem rá, hogy kivel van.
- Semmi gond. Szóval? Te vagy a volt barátnő?
- Nem hinném, hogy....
- APK egy f@sz. 
- Te. Ugye tudod, hogy nem fogsz tőlem szaftos sztorikat hallani a főnöködről?
- Igen, ezt sejtettem. De élvezetük, hogy mennyire megsemmisül.  
- Megsemmisül?
- Ja. Gondoltam elmesélem. Hátha neked is jobb tőle. 
- Te mégis miből gondolod, hogy... hogy én ezekre most úgy reagálok ahogy a fejedbe lejátszottad?
- Nem úgy nézel ki.
- ? Honnan veszed hogy nem hívom most azonnal fel APK-t és mondok el neki mindent?
- Várj még 40 percet amíg beérek és láthatom a fejét mit reagál. Amúgy letagadnám. 

Na itt beért a busz, gyorsan elköszönt, és hogy holnap reggel ugyanitt.

Na erre varrjál gombot szitu.