Ne csoszogj!
Imádom rugdalni ősszel a leveleket. Imádok sétálni a ragyogó napsütésben, élvezem, hogy Dió ugrabugrál a nagy avarban, rátapadnak a levelek, és olyan, mint egy kis süni.
Egyik reggeli sétánál én élvezettel és magamról teljesen elfeledkezve rugdostam a leveleket, szerintem még hangosan dudorásztam is, mikor a hátam mögül megszólalt Anyám:
- Azonnal fejezd be a csoszogást! Emeled a lábad! Lerúgod az orrát, nem kapsz másik cipőt! Hogy lehet így menni.
Basszus úgy megijedtem, azonnal rendesen kezdtem el menni, már fordultam volna hátra, hogy bocsánat, mikor leesett, hogy dehát ő nem az én anyám. Tutira nem.
Akkor nézem, hogy egy Anyuka (nem enyém), épp a két gyerekét rendezte, hogy normálisan közlekedjenek.
Én elkezdtem röhögni saját magamon, megvártam míg távolabb értek, és továbbra is vígan rugdostam a leveleket, és megbeszéltem magammal, hogy ha lerúgom a cipő orrát, akkor azért kaphatok kivételesen másikat.
Ezek a beidegződések.... :D
.... :D
VálaszTörlésNekem mai napig feláll a hátamon a szőr, ha Anyukám a teljes nevemen hív, pláne ha esetleg a vezetéknév-aztán-keresztnév formulát (teszem azt mondjuk Kovács Szimonetta!!!!! - ma ilyen névnap van az asztali naptáram szerint, ez jó példa) alkalmazza. Na nálunk az volt aztán a lebaszás netovábbja.