Sárdoné

A szputnyik bennem olthatatlan vágyat ébresztett egy pohár chardonnay iránt. Mert ugye nyilván mindig az kell, amit nem lehet, márpedig oltásra inni nem lehet. 

És mégis... olyan nagyon szerettem volna inni egy pohárral. Egy jófajta, könnyed chardonnay-t. Telente shiraz, esetleg portugieser párti vagyok. Nyaranta rosé fröccs. De erről kicsit leszoktam, mert P inkább szereti az irsai olivért, két üveggel meg nem kezdünk meg, én meg hízelgek neki, és mindig azt veszek. Ünnepekkor az elmaradhatatlan sárga muskotály, esetleg egy kis szamorodni. Kis ünnepekkor megelégszem a furminttal is. A nagyon nagy ünnepek bora nálam a jégbor.... 

Szóval annyira nem szerepel a repertoárban a chardonnay.... régen ittam... egy másik életben... Talán még Aidennel... 

Vagy az egyedül töltött szingli estéken, mikor lazacot csináltam magamnak hercegnő burgonyával, desszertnek meg valami különleges ritter sportot vettem. Ahogy elfogyott a vacsora, kábé úgy fogytak el a tinderen jobbra húzogatandók is... 

Lehet, hogy egy csipet nosztalgiát is nyomtak a szputnyikkal belém.... 

Minden esetre tegnap mikor vacsora és fürdés után már pizsamában boci szemekkel megemlítettem Pnek, hogy erre vágyom és erre nagyon és azt hiszem már rég óta, akkor ő hősiesen macinacit húzott, sapkát, sálat és téli kabátot vett, és hozott nekem chardonnay-t. 

Mi ez ha nem az egyik legszebb szerelmi vallomás? :)