Örömködni

 ... kellene.... 

Egyszer elmentem egy olyan edzésre, ami kifejezetten a nőiességet helyezte előtérbe és csupa olyasmit edzett ami csak nekünk, nőknek van. A kettlebell tett annyira erőssé, hogy az óra 3/4 részében nem is erőlködtem. A vége felé a mindenféle női izom erősítésére került a sor. Azt se tudtam akkor, hogy mit kellene szorítani, lazítani... Aztán a edző segített, hogy csináljak jó erősen úgy, mintha visszatartanám a pisit. Okkééé.... olyan jól sikerült, hogy görcsbe álltak azok az izmok és kábé három nap kellett, mire normálisan tudtam újra pisilni, nem minden szenvedés árán... Addigra lazultam újra el... vagy mi....

Kicsit ez van bennem most is. Oké, megvan a ház. De kit kell még keresztben lenyelni? Kivel kell még veszekedni? Mit kell még küzdeni? Ökölbe szorítva a kezem, és nem bírok kiengedni... Érzem, hogy örülök, de van valami gát bennem, valami fal, ami visszatart, visszafog,  hogy nem lehet. Nem szabad. Nem. 

Ezen az üveg vörösbor se segít. 

Én azt hittem, hogy majd sírok az örömtől vagy a megkönnyebbüléstől, vagy a bármitől.... 

De semmi. 

Egy merő görcs vagyok. 

Pedig valahol, legbelül, egy vibránium falú cellában nagyon boldog vagyok.