Előre megfontolt szándékkal elkövetett....
... emberölés?
avagy családom és egyéb állat fajták.*
P ma negyven éves. Szerencsés típus, nem látszik rajta. Sok a haja, nem őszül, sportos, tök jó kondiban van. Tulajdonképp én is szerencsés vagyok vele.
A hétvégén ennek örömére naccsaládihepöning lesz.
Bevállaltam, végig főzöm, megcsinálom, ünnepeljük. Ünnepeljük meg, mert tök jó, hogy velünk van, tök jó hogy ilyen jó ember, és ő tényleg olyan, aki jobbá teszi mások életét. Mindkét családban mindenki szereti.**
Szóval. Az van, hogy amíg az elején lelkesen fogtunk neki ennek, most már kevésbbé vagyunk motiváltak.
Anyós két hónapig fújt (fúj) ránk, mert P-nek megtartjuk a szülinapját, és hogy buli lesz, meg ajándékok, bezzeg P bátyjával senki nem foglalkozik, pedig két hétre P szülinapja után van az övé. És hát tarthatná egybe. Tarthatnánk mi. És milyen már, hogy nekünk ez eszünkbe se jutott. Szegény bátyja. Micsoda szemétség vele szemben.
Az én családom oldaláról jön a sirám, hogy hát jó lenne ha csak a szűk család ünnepelne... Mondtam, hogy ez a szűk család. De hát nem is, mert P unokatesója is ott lesz. Elég lenne a tesója*** meg anyós.
Eddig szúszá, kezelhető. Eddig nem esett szarul. De most elgurult a pöttyös....
Apám:
P oldali rokon:
Sírtam egy sort P-nek, hogy basszus mindenki egy tahó. Az ő életükön semmit nem változtat, hogy nekünk van-e vagy nincs gyerekünk.
P azt mondta, a helyes reakció erre, hogy kérdezzek vissza miről akar beszélgetni: a kudarcokról, a csalódottságról, arról, hogy milyen érzés? Mennyire szomorú, és milyen nehéz ez anélkül, hogy életünk 1 perces epizód szereplői még sót is hintenek sebbe?
...mert ezzel a témával mindig a nőt találják meg. Sosem a férfit.
És most már félek az egésztől, pedig tök nagy és boldog lendülettel indultam neki.
A helyzetet súlyosbítja, árnyalja, vagy méginkább tragikomikussá teszi, hogy én családom vonattal jön, 5 éves unokaöcsémmel. Szereztem gyerekülést, kimennénk értük Kelenföldre, ne buszozzanak. A válasz, ők buszoznak, mert sógorom tavaly olyan balhét csinált, hogy unokaöcsém másik tesóm kocsijában utazott, hogy papírra vetni nehéz lenne. A lényege, hogy hogy hagyhatta ezt tesóm, végig akarja nézni, ahogy a szeme láttára megölik, meghal a gyereke? Mindezt azért, mert más autójában utazott a kissrác, babaülésben. Én ezen megdöbbentem, a családom szerint normális. És én ezt nem tudom átérezni, mert nincs gyerekem, nem szeretem a gyerekeket, nem akarok gyereket....
*ja nem. azt a regényt élveztem.
** foghegyről megjegyzem, hogy a család az a vérségi izé, ami miatt muszáj kapcsolatot tartani, még akkor is, ha csak az évi egyszeri karácsonyi megjelenés és ajándékozás az elvárt szint.
*** december óta próbáltunk velük bármiféle interakcióba lépni, leráztak. ellenben egyszer nem kerestek minket.
Miért hiszik az emberek, hogy a gyerek téma közügy, és közük van hozzá? Ha valaki nem akar, akkor azért semmi köze hozzá, ha meg akar, de nem jön, akkor meg főleg... :( Kitartást, én lehet lemondanám az egészet, és csak azokkal ünnepelnék, akik nem tipornak két lábbal a lelkembe.
VálaszTörlésJesszusom, ők a két lábon járó tapintatlanság... Próbáld meg nem magadra venni azt, hogy ők nem tudják máshogy elképzelni az életet, mint gyerekkel.
VálaszTörlésKitartást! ♥
Isten éltesse P.-t! Vicces, nálunk jövő héten lesz ugyanez a kerek férjszülinap, de én még nem szántam rá magam a családi összejövetelre - nagyobbat ő nem szeretne. Szerintem nagyon klassz, hogy te ebbe így beleálltál. A többiek meg, hát, mit mondjak..
VálaszTörlésa lényeg! még nagyon sok boldogat P-nek Veled együtt nagy boldogságban és szeretetben! <3
VálaszTörlés* - ne nézd meg a (talán?) legújabb feldolgozást!!!! mondom NE! (kivéve, ha te beleástad magad az életébe. én nem voltam ilyen alapos...) az összes könyvét továbbra is imádom, talán ezt a leginkább, de egy kicsit csalódtam.
** - én ma is arra jöttem haza, mint amit a múltkor is írtam kommentben. és a gyerek téma itt is adott. meg-fogod-bánni.... stbstbstb!
sosem szerettem volna, és 40+ évesen már azt hiszem nem nagyon fogom meggondolni magam. és még egy Luna kommentje mellett! nálam nehezen gurul el a pöttyös labda, mert sajnos sokat tudok nyelni, de mondtam már én is le az utolsó pillanatban sok mindent!
NEM ér ennyit! P a lényeg, meg azok, akiket igazán vártok, szerettek! amúgy, anyós felé egy kis kérdés? ki a fax szült így 2 gyereket? (tudom, nem naptárra programozva működik ez :) ) és gyerekkorukban is együtt tartották???? hm, kedves anyuka?
egy nőtől pedig ennél bunkóbb, unempatikusabb (nem is találok rá jó szót baffuf!!) dolgot kérdezni igazi suttyóság! (találtam! :D) pláne, ha azt egy másik nő teszi fel!
** plusz - nem teljesen értem, de szerintem a család nem az a vérségi kötelék, akivel köteles (!! - WTF ???) vagyok kapcsolatot tartani! miért tartsam magam egy mérgező vérségi kapcsolatban, csak "azért" mert valakik úgy gondolták "X" éve, hogy gyerekvállalásra adják a fejüket, és valahogyan felnevelnek?!? és ha mondjuk a kollégám vagy a haverom lenne, már rég maximum csak a köszönését fogadnám a legszívesebben.....
Nagyon boldog szülinapot P-nek. Te egy szuper csaj vagy, hogy felvállaltad ezt a hétvégét. (remélem Te is jól fogod érezni magad és utána fáradtan, de megelégedve mondod, hogy megérte)
VálaszTörlésBoldog P. szülinapot, ha minden igaz, mostanra túl vagytok rajta. <3
VálaszTörlésNagyon átérzem a gyerekes szarságot, akár szeretnétek, akár nem, ez a téma valahogy mindenképpen vérlázító. És tényleg mindig a nőt találják meg ezzel, sose hallottam volna, hogy egy pasast arról faggattak volna, hogy "mikor csinálod már fel a feleségedet?". Ugye milyen tahó lenne egy férfitól ilyet kérdezni? Akkor egy nőtől miért ELFOGADOTT??? 🤷♀️🤦♀️