Gyászbook
Az egyik kedves barátom elveszített az édesapját. És erről én a fészre kitett, a temetésen jelenlévőknek küldött köszönetből értesültem.
Tudtam, hogy az apukája évek óta nagyon beteg. Nyáron mesélte, hogy az összes szabadságát kivette és otthon volt, segített ápolni, mert addigra már az ágyból sem tudott segítség nélkül felkelni.
Felvetődött bennem a kérdés, miért nem szólt? Ismertük az apukáját személyesen, a temetésre is elmentünk volna. Elkezdtem pörgetni az idővonalat, és bizony kirakta. Kirakta a temetés időpontját, helyét, mindent. Ez a hülye fész meg nem dobta fel. Egészen biztos nem dobta fel, mert egy ilyen hír mellbe vágott volna.
Ilyenkor mit van mit tenni? Marad egyelőre a hülye messenger, mert telefonhívással még nem gondolom, hogy kell zaklatni, aztán pár hét múlva felhívom...
Most olyan személytelennek érzem....
Hát nem tudom mit mondjak, igaz én abszolút fonákul állok a dolgokhoz. Nem tettem ki a fészre, hogy meghalt apám, kitette más (a testvére, kéretlenül). Nem akartam senkivel se beszélni se közeli baráttal, se távolival, se rokonnal, most se akarok, hívtak állandóan olyan emberek is akikkel húsz éve nem beszéltem és a tököm tele volt az mindenkivel, még azokkal is akik amúgy nagyon kedvesek voltak. Volt, hogy nekem kellett "lelket verni" a sok sopánkodóba, mert "hát ezt nem lehet elhinni". Én személy szerint a kedves, csendes üzeneteknek örvendtem, azokra lehetett később (is) válaszolni, egyszerűen megköszönni.
VálaszTörlésEgyetértek Agyrábogárral. Én sem vsgyok híve ezeknek a megosztásoknak. Szerencsére még nem is volt indokolt.
VálaszTörlésMinden ember másképp viseli, olyan is van aki szívesen beszél ilyenkor.
Én attól akadok ki, ha valaki jelzi (átállítja a profilképét pl) hogy gyászol, de nem írja oda kit vagy esetleg mi történt. Ha már meg akarja osztani a bánatát a világgal, lehet az szépen is.
Igen, én is osztom a véleményeteket. Azért sajnálom hogy későn értesültünk róla…
Törlés