Kötelező
A WMN-en kijött egy cikk a Kincskereső kisködmönről.
Hogy én ezt zsigerből hogy utáltam. Született könyvmoly vagyok. Mióta az eszemet tudom, na meg olvasni, mindent is elolvastam (kivéve néhány kötelezőt).
A lényeg komment szekció. Van itt minden mint a moziban. A mi kibírtuk, ők is kibírják-tól a sutba vágásig, meg az élethosszig tartó traumáig.
Baromira emlékszem, hogy nekem a könyvtárból kölcsönöztük, az utolsó oldal pedig félig ki volt szabva. Utáltam olvasni a könyvet, és valamiért az volt a meggyőződésem, hogy abban a nyomorult fél oldalban van az egész sztori feloldása, és megvan a düh, meg a csalódottság érzés a mai napig, hogy biztos ott a lényeg, biztos attól lesz szép a könyv, mert nem lehet, hogy ILYET olvastatnak velünk....
De vissza a kommentekhez. Huzigáltam a strigulákat, mini statisztikát csináltam. Persze, nem reprezentatív, de az jött ki, hogy a korombeliek többsége az én elveimet vallja, akár könyvmoly akár nem, egyszerűen nem idevaló.
És érdekesség, hogy az idősek, nyugdíjasok, meg valamiféle nosztalgikus szép emlékként lamentálnak róla, és kardoskodnak mellette. Hogy érzékenyítés, meg szép, meg nem olyan vészes az....
Hmm...
Anyámon is azt vettem észre, hogy romantizálja a múltat. Mert amikor még a tanács elnök így meg úgy... Meg szeginyek voltunk de legalább boldogok, nem mint ti... Mi tudtuk mi az érték, a család, meg akkor minden más volt.
Persze. Más volt. Jobb volt. Fiatalok voltak, előttük volt az élet, futottak a réten, gondtalanok voltak...
Következtetés: hülye körtemuzsika pont olyan lehet mint a tanács elnök jósága?
Nekem 4 gyerekem van túl az alsó tagozaton (a legkisebb most negyedikes), egyiknek se volt soha kötelező a Kincskereső. Szóval szerintem ez kissé túl van lihegve. :)) A legkisebbnek idén egy teljesen kortárs szerző műve a kötelező (Bosnyák Viktória), annyira szar könyv, hogy ha azt kéne olvasnod könyörögnél a Kincskeresőért. De komolyan. Nekik kb. egy olyan könyv sem volt kötelező, ami anno nekem igen, csupa ilyen kortárs regény volt, egyedül a Rumini az, amit szerettünk, és valóban jó könyv, amúgy egyik bénább volt, mint a másik. Az olvasókönyv is igyekszik "modernebb" meséket is bevenni az anyagba, de olyan gyorsan változik a világ, hogy a fiam már azt sem érti. :) tavaly, vagy mikor volt egy olvasmány, aminek az volt a lényege, hogy a gyerek otthon hagyta az ellenőrzőjét, valami 90-es évek végi történet volt, tehát tul. nem régi, de a fiam már nem értette, mert neki már olyan, hogy ellenőrzőkönyv egyáltalán nincsen, és nem is volt. :)) Ahogy az egyetemista lányomnak sincsen indexe.
VálaszTörlésNekem a Légy jó mindhalálig volt trauma, el sem tudtam képzelni, hogy hogy lehet, hogy felnőttek bántanak így egy gyereket. De amúgy az sem volt kötelező egyik gyerekemnek sem. (Bobe voltam, az istennek sem enged bejelentkezni...)
https://www.facebook.com/FodorMarcsiUjsagiro?locale=hu_HU Fodor Marcsi oldalán van erről egy írás
VálaszTörlés