Verde, Vidi, Vici

Ez egy hatalmas elhibázott mondat. Számtalanszor elhangzott, milliószor megcsináltam kisebbik húgom helyett a dolgokat, csak hogy ne bőgjön.  És ma kurva nagy bűntudatom van, mert reggel fél 6kor ír, hogy azonnal utaljam el a gyorshajtásos osztrák büntijét, mert ő dolgozik, ő nem tudja, ez az utolsó nap, és hogy csináljam meg. Semmi légyszi. Semmi, köszi. Eszébe se jut, hogy vagy nincs annyi pénzem, vagy nem tudok utalni, vagy akármi. Oldjam meg. Ukász kiadva. Én meg most jól berágtam, és megírtam neki, hogy nem tuti, hogy ez ma menni fog. Mert basszus, miért nincs neki még mindig internet bankja, vagy magyar bankszámlája? Miért mindig az utolsó pillanatben SOS csináljam meg és különben is, és akkor jajajajaajjjj és jön a sírás.... És én meg ma jól berágtam.  Most meg mardos a lelkiismeret, hogy a várandós húgom szívatom. Mégha pusztán tanító szándékkal is, mert egyrészt 45 napja volt rá, hogy befizesse, másrészt tanuljon meg kérni, harmadrészt jön a gyerek. I...

Édes Kamasz Verde, el kell mondanom valamit: 7 év múlva nem leszel férjnél. Nem lesz egyetlen gyermeked se. És kertes házad se. Sőt, 14 év múlva se. Egyik se.  De van itt egy kis apróság. Anastacia CD-jét rommá hallgattad. Kívülről fújtad az összes szöveget, és emlékszem mennyire sírtál mikor kiderült, hogy beteg.  Szóval Drágám, el fogsz jutni a koncertjére. Ott leszel. Ott fogsz ugrálni, és életed egyik legnagyobb koncert élménye lesz.  Egy másodpercre találkozunk majd, mikor torunk szakadtából "i'm outta love"-ot. Te és én, együtt leszünk. És hidd el. Minden rendben volt. Minden rendben van. Minden rendben lesz.  Nyugi.

Imádom, szeretem, a mindenem, a másik felem, az életem adnám érte. És mégis. Mégse biztos, hogy kell, hogy együtt legyünk.  Egyikünk nagyobb méreg, mint a másik....

Tegnap edzésen a karomba nyomta a kedves edző a rudat, rajta 10 kiló súllyal, hogy akkor tessék, lehet guggolni. Én meg elkezdetem sipítani, hogy a rúd rovátkái lemarják a karomról a bőrt. - Hercegnő. - Nem, nézd lenyúzta. - Nyafogsz. Nézd így kell. - De rajtad van HOSSZÚ UJJÚ póló. - Ja tényleg. Akkor is egy primadonna vagy. 30 börpi utána 16 kilóval gugolás 12szer büntiből.  - Én nem... - 35 börpi...  Kussoltam, csináltam, puffogtam, de csak csendben. Mert még büntit kapok. Edzés végén: - Mindenkit lehet valahogy motiválni. Érdekes, hogy téged azzal lehet, ha azt mondom,  Hercegnő vagy. Arra kiakadsz.  - Nem is igaz. - Most is duzzogsz, de két duzzogás közben meg mindent megcsináltál. Na. Egészségedre. - Köszönöm. Jól esett....

Rég voltam ennyire egyedül. Nem magányos, hanem egyedül. Ülök, nézek ki a fejemből, jó képet kell vágnom, mosolyogva fogadnom minden egyes jószándékú noszogatásnak vélt szúrást, ami apró darabokra tép.  Csóró vagyok.  Lelketlen vagyok. Kemény vagyok. Karrierista vagyok karrier nélkül.  Kövér vagyok.  Önző vagyok.  És persze én úgyis elbírok mindent. Szóval értsem meg, mert én más vagyok. Nekem könnyű, ilyen a természetem. Nem vagyok gyenge.  Csak ritkán járok haza és nem értem a poént. Vagyis ez a magyarázat. Szóval még sótlan is vagyok.  Kavarognak a fejemben a gondolatok, hogy én miért nem vagyok jó. Hogy engem miért nem lehet szeretni, és legszívesebben mást se csinálnék, mint zokognék, de az lehet a legkevéssbé. Fejet fel, hajrá hétköznapok. Ha nem szeret senki, akkor legalább én szeressem magam. 

Azt álmodtam, hogy én vagyok a Sebestyén Balázs és nagyon kell pisilnem. A Vadon Jani jön utánam, magyaráz, és közben még anyukámmal (Balázséval) is telefonon kell beszélnem.  A hangom az övé volt, de lábaim nem mikor végre leültem pisilni. Akkor először furcsáltam, hogy jé pasi létemre ülve pisilek, aztán meg láttam, hogy a lábaim a sajátjaim, mert még helyenként pöttyös volt az epilálástól.  Szóval én voltam éjjel a Sebestyén Balázs.

Barcelona különleges helyet foglal el a szívemben. Olyan, mintha utat mutatna.... Két éve a mélybe taszított egy Focus anyós ülésén, tavalya a Casa Mila tetején megvigasztalt, és a tengerpartján beleszerettem.  Azt hiszem furcsa bipoláris szerelem ez, de szerelem a javából, az egészen biztos.  Egy éve ilyenkor voltam, pont Sant Jordi karnevál ideje alatt, és annyira magával ragadott a rózsa, a sárkány, a könyv, hogy megfogadtam, Sant Jordi itthon is kap tőlem rózsát és könyvet. Sajnos könyvet tegnap már nem tudtam venni, de ma mindenképpen pótolom. Rózsát viszont vettem az Aldiba.  Ilyen csodálatosat: Ugye milyen gyönyörű? Mintha a barátságot szerelembe mártották volna....  A jó idő visszahozta az életkedvem.  És Pünkösdkor ismét megyek Rómába. Előtte meg Anastacia koncerte. Aztán Ausztriába túrázni. Aztán lefutom a Spartan Sprintet.  És ezek még egyenlőre csak a nagyobb események. Mondjuk az is nagy, hogy ma este megnéz...