Verde, Vidi, Vici

 A hét elején megrendeltük a csempét, járólapot.  Kiválasztottam az asztalost a konyha bútorhoz. Nagyjából megvan  a forma, a méret a minden....  Tegnap kinéztünk a házhoz, hogy mégis milyen, hogy haladtak.... És már benn vannak az ablakok is. Haladnak, nagyon szépen, gyorsan haladnak.  Úgy éreztem, hogy most akkor szusszanok egyet. Nem számolgatom újra át a budget-et. Meg van minden, lazulhatok.  Tartott mindez tíz percig, míg a leendő szomszéd feltett egy kérdést a beltéri ajtóinkról. Amire nem tudtam választ. És hogy én abból semmi extrát nem szeretnék. Meg novemberben én kinéztem, 62.000 ft volt, ez így nekem bőven meg is felelt. Aztán rákerestem erre a kiszemelt ajtóra... Khm.... 94.000. Nekünk 9 darab beltéri ajtó kell.... jah... szívás....  Ugyanitt: nem tud valaki jó, olcsó beltéri ajtót? Sima fehéret szeretnék, max néhány kazettával....

 Hogy mennyire marad meg bennem egy egy film.... - Mit nézzünk? - Grace és Frankie-t. - Ne nézzünk filmet inkább? - Neeeem a múltkor Zek Efron-oson is bealudtam. - Zek Efron? - Igen. Amit rendezett. - Zek. Efron. Rendezett. Filmet. És mi láttuk? - Jó akkor valami Zek Dzseremájá. - Hogy ki? - Vagy Zakriás Dzseremájá Efron? - Te kiről beszélsz? - Tuuuudod a szürke film, amibe Ben Affleck szerencsétlenkedik Batman-ként.  - Ahhhaa.... Zack Snyder.... - Na. Ezt mondtam én is. 

 Szputnyiknak köszönhetően annyit tévéztem hétvégén, amennyit máskor több hónap alatt.  Befejeztem a Marriage or Mortgage? sorozatot a Netfilxen. Arról szól, hogy az ifjú pároknak van kábé 30.000 dollárjuk, és ebből esküvőt tartanának vagy ház kezdő részletre szánnák rá magukat. Egy esküvő szervező és egy ingatlanos verseng a kegyeikért. Elsőre azt gondoltam, hogy milyen botorság, ez nem kérdés. HÁZ. Aztán be kellett látnom, hogy van az az élethelyzet, lelki oldal, és jelentés, amikor tök mindegy hogy hol laknak, jobb, szebb, szerelmesebb választás az esküvő. Bár az is igaz, hogy jópár pár döntésével nem értettem egyet...  Aztán van ez a baromi hosszú Igazság ligája.... Elvileg azt is megnéztük. Pontosítok. P nézte, én meg egy ponton rászóltam, hogy nem, most nem érdekelnek a háttér infók, ne beszéljen hozzám ilyen hangosan, mert nem tudok aludni :D (és amúgy ez a film fekete fehér....) Közben azért volt egy-két Ifjú Sheldon is kikapcsolódásnak, majd vasárnap hajnaltól dé...

 Szerintem tökéletesen normális, ha az oltásra így vagy úgy reagál a szervezet. Pici babák is belázasodnak, nyűgösködnek az oltás után, csak szegények nem tudják szavakba önteni, hogy mi fáj, mennyire fáj, hol fáj.  Teljesen tényszerűen: Alig 12 órával a szuri után olyan olthatatlan szomjúság tört rám, amit még soha, de soha nem éreztem. (Nem, még az sem volt ilyen durva, mikor gyerekként Nagyim jófajta házi, sóban érlelt sonkát sütött vacsorára, és ahogy ő mondta, az árvák könnyét is megisszuk majd rá) A csap alá tudtam volna feküdni és csak inni, inni, inni.... vagyis inkább vedelni. Érdekes, akkor még lázam nem volt, csak reggelre lett. Aztán bágyadtság, fejfájás, álmosság, végül iszonyú izomfájdalom a lábaimban. Ezt baromi nehezen viseltem, muszáj volt bevennem fájdalomcsillapítót. Végezetül egy kis lázas izzadás, és hussss.... Ahogy jött, úgy el is múlt az egész.  Ma már csak annyi maradt, hogy táskásabbak a szemeim, ami nosztalgikus érzés, mert tükörbe nézve hihetné...

 Alig két órája megkaptam a második szputnyikot a Bólyai úti Gyermekkórházban. Összesen kettő perc alatt végeztem.  Lélekben felkészültem, hogy most is ki fog ütni két napra, ezért ha már ott voltam, akkor elmentem a Freya-ba, hogy croissant legyen az ebéd. Eddig csak a Szövetség utcaiba voltam, és mint afélé jófajta budai sznob bár tényleg szerelem croissant, de baromira kiesett és szinte alig jutottam el.  Khm... itt jegyzem meg, hogy a GPS azt írta, hogy a kórháztól hetes darab perc! az út, ez a valóságban 20 perc volt....  Viszont a croissant kárpótol.... Hazaérve mondtam P-nek, hogy hoztam ebédet. Azóta azon röhög, hogy sütit hoztam. És hogy ennyit a nnaaagy egészséges életmódról meg a rengeteg zellerszárról.....  ... közben családtagjaink ki miért nem oltat indokain sokkolódunk. Van itt minden. 5G-től Bill Gatesen át, túlnépesedett emberiség kiírtása, és a belénk kódolt biztos 70 éves halál....  Mondjuk mindent csak az idő igazol, ez egészen biztos. D...

 Apai családi örökség ez a nyavajás reflux. Néha úgy jön elő, hogy pontosan tudom, túl sok volt a jalapeno, máskor meg fogalmam sincs miért ég a gyomrom, marja a nyelőcsövem a sav... Sokat és sokáig szenvedtem vele, mert ha előjött, akkor sokáig velem maradt. És utálom. Utáltam. Kábé semmi nem használt, a doki meg azt mondta a tükrözés után, hogy ez nem olyan vészes. Kicsit irritált csak a gyomorszáj. Na köszi. Akkor milyen lehet a vészes?! Belevetettem magam az internet rémséges mély bugyraiba, mindenféle kuruzsló és professzor doktor értekezésébe, de egyetlen tipp sem oldotta meg a problémát rövid távon, ha felütötte fejét a nyavaja. Nyilván, amikor nagyon direktben és nagyon akarva keresi az ember a megoldást, valahogy nem jön. De néha, egy akaratlan guglizás teljesen más témában.... hát értitek.... A lényeg, hogy nem szeretem a zeller szárat, de hát mégiscsak zöldség és ki kellene mozdulnom az uborka-paprika-paradicsom szentháromságból, szóval próbáltam beiktatni a zöldek soráb...

A szputnyik bennem olthatatlan vágyat ébresztett egy pohár chardonnay iránt. Mert ugye nyilván mindig az kell, amit nem lehet, márpedig oltásra inni nem lehet.  És mégis... olyan nagyon szerettem volna inni egy pohárral. Egy jófajta, könnyed chardonnay-t. Telente shiraz, esetleg portugieser párti vagyok. Nyaranta rosé fröccs. De erről kicsit leszoktam, mert P inkább szereti az irsai olivért, két üveggel meg nem kezdünk meg, én meg hízelgek neki, és mindig azt veszek. Ünnepekkor az elmaradhatatlan sárga muskotály, esetleg egy kis szamorodni. Kis ünnepekkor megelégszem a furminttal is. A nagyon nagy ünnepek bora nálam a jégbor....  Szóval annyira nem szerepel a repertoárban a chardonnay.... régen ittam... egy másik életben... Talán még Aidennel...  Vagy az egyedül töltött szingli estéken, mikor lazacot csináltam magamnak hercegnő burgonyával, desszertnek meg valami különleges ritter sportot vettem. Ahogy elfogyott a vacsora, kábé úgy fogytak el a tinderen jobbra húzogatandó...