Magyar-est

Néha sikító frász kerülgeti az embert, annyi minden van EGYSZERRE. Minden megoldhatatlannak és soknak látszik. Benyelnek a kreált és valós feladatok és problémák, tekeregnek az agytekerencek, és semmi nem lesz egyszerűbb, vagy megoldottabb. Minden minden bonyolult....

 

Tegnap estére betokeménységűvé állt be a vállam, fájt,  agyilag lezombultam, lelkileg káoszossá váltam, hiányzott az otthonom, anyukám, a hugaim, a nappalink, elbizonytalandotam, hogy jó ötlet volt-e lakást vennem, hogy egyáltalán bármi amit teszek az valamiféle jó irányba visz-e....

 

Fáradtság, hormonok, egyebek. Tudom.

 

Teljesen üdítően hatott, amikor Lakóbarát hazaesett, és hasonlóan hisztis állapotban előkapta a felespoharakat, és közölte, hogy ő már pedig nem megy wellnesezni a hülye himsoviniszta cégével hogy aztán túlórázhasson, mert a hülye bütyökáztatást be kell dolgozni, és különben is, hogy kényszeríthetik arra hogy levetkőzzön meg amúgyis mi az, hogy neki GÁLA vacsorára kell menni, estélyit kell venni....

 

és mondta, és mondta, és csak mondta.....

 

... majd a második pálinka után rájöttünk, hogy csak Alibi kaja van a hűtőben. Tudjátok mi az Alibi kaja? Nem más, mint az olyan ételek, amik ehetőnek néznek ki, DE lejárt a szavatosságuk, vagy energia és szénhidrát csökkentet műanyagok, tápláléknak közel Sem nevezhetők.... Ellenben anyutól kaptam egy kiló isteni finom házi zsírt. Azt a szép fehér finom zsírt, aminek gyerekkor illata van.

 

Úgy bekajáltunk hagymás zsíros kenyérből, hogy csoda hogy utána még sikerült berúgnunk.

 

Szóval ha Dió puli lenne, akkor a tegnap estét nyilváníthatnánk nyugodtan hagyomány őrző Magyar estnek, hiszen sírva vigadtunk, pálinkáztunk, zsíros kenyereztünk.... kell ennél szebb befejezés egy szörnyű napnak?