Új konyha

6 év....

6 egész éve vettem a lakást. 5 éve festettem ki, meg pofoztam a magam ízlésére. A konyhára nem volt pénzem, az maradt ahogy volt. 

Igaz, hogy tervezgettem, meg nézegettem, de végülis az, hogy ez egy funkcionáló konyha, ami jelen élethelyzetemnek megfelel, nem sarkallt arra, hogy cseréljem bármelyik elemét. Annak ellenére, hogy bazira nem tetszett. 

Aztán másfél hónapja beleszerettem ebbe. Nézegettem, gondolkodtam, hogy ebben bizony én látom magam. Látom, magam ahogy ebben a kis ékszerdobozban főzőcskézek. Olyan nagyon elegánsan könnyednek és nőiesnek látom mind a mai napig... Olyan hozzám közel állónak.... Olyan, Verde... ez a csodaszép réz csaptelep.

Mégis minden megmaradt álom szintjén, mert van egy funkcionáló konyhám. Kábé mint mikor az ember lánya nem lép ki a langymeleg kapcsolatából, mert bár nem jó, és másfelé kacsingat, de hát működik.

És ilyenkor szokott jönni egy  jó nagy pofon, ami akkorát csattan az arcomon.... Esetemben ez a gáztűzhely részleges felrobbanása volt....

Komoly "gáz" (hahahaha de vicces vagyok), nem lett. Viszont ez volt a jel. Hogy akkor hajrá. gyerünk kedves púderes álomkonyha válj valóra. 

Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy a racionalitásom jó sokszor legyőzte már a szerelmet. Nem mindig, de sokszor.  Most is. Nem a púderes álomkonyha születik meg éppen, hanem valami klasszikus, praktikus kis térre optimalizált racionalitás. Nem hideg, de minden igényem kiszolgáló, és ha már nem réz a csaptelep, akkor a sütő istenkirály.... Mert pici lakás pici konyhájába egy púderes doboz nem adná át azt az érzést, amit engem elfog, ha most ránézek. 

Szóval ehelyett most valami ilyen lesz. Karaktert pedig fekete fogantyúkkal adok neki... Vagy valami ilyesmi.... Mondjuk most épp kicsit túl praktikusnak, kicsit túl sterilnek és kicsit túl érzelemmentesnek érzem.... Na de majd belakom.