csapból

is ez folyik...

felváltva fertőtlenítem és krémezem a kezem. Az amúgy is végtelenül érzékeny bőröm már tiszta seb...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tartom a józan eszem, de a tömeg pszihózis alól nehezen vonom ki magam. És akkor sem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nincs kiért aggódnom. Mert van kiért aggódnom. 

Aput nagyon féltem. 

Felelőtlen és felszínes Húgom, és két icurkapicurka kisfiát is féltem. 

Előbbinek az életét, utóbbinak a gazdasági túlélését...

Tehetetlenség.... Álhírek.... 

Racionalizálás se megy most. 

Saját magam tartása, hogy ne pánikoljak... Vannak, akik rólam vesznek példát. Vannak, akik azt nézik, én hogy viselkedem. Én mit reagálok. 

Úgy érzem magam mint Titanicon a zenészek. 

Meg olyan közhelyek, hogy az intelligencia a változáshoz való alkalmazkodás. Két hét alatt fordult a világ.. 

...nem tudom kiben lehetne bízni...

Talán indiai az a mese, hogy az édesapa a lánya medáljára egyetlen szót vésetett. Egyetlen egyet, ami egyszerre megvigasztal a bajban, és felértékeli az örömöt....

Elmúlik.