Köszi!

 Hogy Ti mind mennyire aranyosak vagytok!

Nem gondoltam, hogy "hiányzom", vagy ilyesmi. Most már csak abban bízom, hogy sikerült mindenkinek meghívót küldenem. 

A nagy csend oka, hogy olyan is olvasta a blogot, akinek nem szeretnék ennyire kitárulkozni. Írtam súlyos dolgokról, amit még magamnak is sok éves munka után voltam csak képes bevallani, és van még ilyen a tarsolyomban, csak még nem tartok ott. 

A hideg kirázott, hogy valaki ennyire tudja úgy, hogy nem akarnám. Rosszul éreztem magam, mikor azt mondta, hogy ő mindent kinyomoz. Ő mindenkiről tud mindent. Mit rosszul éreztem magam, amikor rájöttem, szabályosan forgott velem a világ. Még akkor is, ha valójában semmi olyan nincs a blogban, amit szemtől szemben nem vállalnék. 

Persze ezen is gondolkodtam, hogy milyen érdekes, a nagy világnak, bárkinek kiteszem szívem lelkem, és egy ismerősnek meg nem megy. Nem akarom. 

Olyan lehet ez, mint az utolsó 20 centi. Ha valaki közel jön hozzám 50 cm-ig nagyon kedves és barátságos vagyok, 50-20 között már csak egy bizonyos bizalmi kör aki közel kerülhet, a 20 centi és az érintés pedig olyannyira bizalmi és olyannyira... Hmmm... még engem is meglep. Nagyon nagyon kevés ember érhet hozzám. Olyannyira kevés, hogy azt pölö nem szeretem, ha kisebbik húgom is a 20 centin belül van. Pedig a tesóm... Hát na. De 50 cm-ig jóval barátságosabb vagyok, mint az átlag. 

Áhhh... belegondolni, hogy tud egy csomó lelki dolgot, meg múltbéli dolgot és érzést és mindenfélét... én nem is akarnék ismerősről ennyire bensőséges információkat tudni. 

Lényeg a lényeg, nem tudtam felszabadulni. Nem éreztem örömöt az írásban. Hiányzott, de valahogy folyamatosan ott lebegett a fejem felett, hogy OLVASSA. Rémes érzés. 

Így most kiscsopis a mesemondás, de könnyebb a lelkemnek :)

Tényleg nagyon jól esett, hogy ilyen sokan kértetek meghívót, és ne haragudjatok, ha nem köszöntem meg mindenkinek személyesen, de őszintén nagyon nagyon örülök neki. Azt meg szinte csoda számba veszem, hogy többen még Magamköztről vagytok. Hihetetlen. 

 Megmelengette a lelkem. 

Köszönöm!

Megjegyzések

  1. Köszönöm, hogy továbbra is olvashatlak. :)

    VálaszTörlés
  2. Tényleg hiányoztál, ráadásul egy-egy bejegyzésed ijesztő is volt, hát én azért aggódva reménykedtem, hogy jól vagy-e.
    Jól vagy egyébként? :)
    Én is köszönöm a meghívót. <3

    Ami meg a centiket illeti, teljesen egyetértek, ölni tudnék, amikor idegenek tapogatnak, vagy puszit akarnak adni, pedig alapvetően nagyon békés természetem van. (Emiatt, de nagyjából csakis emiatt még jó is, hogy végre kötelező távolságtartás van. :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát voltak ijesztő történések az elmúlt hónapokban, de lassan lassan helyre rázódik minden. Ez egy ilyen szó szerint fos év.

      Én köszönöm Neked is hogy olvasol. :*

      :D igen, ezek a centik ezek néha nagyon kevéskék :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024. július 11. 20:27

Föld a skorpió fullánkjánál

Minden OK