zöld ág

Anyámmal nem tudok zöld ágra vergődni. 

Ez egészen biztos, hogy a felnőtt lét problémája, de vannak ezek a sulykoló mondatai, amikre nem tudok jobbat, mint hogy mérgezőek. Vagy talán inkább elrettentőek. 

1. Ő nagyon örülne ha bővülne a család. / Majd ha gyereked lesz, akkor vége lesz a jó világnak. Nincs ám mozi, étterem, meg nyaralás, meg új ruha. Akkor majd megtudod.

Ha ez így van, akkor miért akarjak rosszat magamnak? Én speciel nem akarom hogy vége legyen a jó világomnak. Nem akarok létrehozni kis lényeket, akik lerágják a csontomról a húst, felemésztik az összes energiám, és még szarabb is lesz az életem, mint most. Ezt még sose mondtam neki, mikor erre rákezd, mint ahogy vissza se kérdeztem, hogy neki tényleg ennyire rossz, hogy mi vagyunk? Hogy konkrétan én, mint becsúszott gyerek tönkre tettem az életét? És közben ez a mondat konkrétan elrettent a gyerekvállalástól. Olyan 14 éves korom óta ezt hallgatom. És erre jön még az a csoda teher, hogy most, így a 40hez közeledve be kell lássam, kurva korán fel kellett nőnöm. Nekem lázadó, kvázi gondtalan kamaszkorom egyáltalán nem volt. Nem lehetett. Vigyázni kellett tesóimra, pénzünk se volt, dolgoztam nyaranta, hogy suli alatt ki tudjam fizetni a matek és német tanárt és hogy tudjak venni  KETTŐ DARAB farmert a sulira az árvarázs nevű kínai ruhaboltban. 

2. Ha valamire vinni akarod, akkor bele kell vágni. Szar lesz, de csak így lehet előre menni. 

Mert hogy az van, hogy P-vel nézegetünk ikerházakat. Vírushelyzet elhozta a kert utáni vágyódás után a konkrét lépéseket. Végül is két tehermentes ingatlanunk van, és hát anyagilag megoldható lenne, de azért ott van az a hitel... Ami teher. Meg vége lenne ennek a nagy szabadságnak. És mögöttünk nincs családi védőháló, gazdag nagybácsi, vagy akármi. Ha mi ebbe belevágunk, akkor az csakis a mi terhünk és senkire sem számíthatunk. Ezzel azért nincs baj. De azzal, igen, hogy anyám szerint én eddig nem vittem semmire. Egyszerűen az, hogy nekem van Budán egy 50 nm-es teher mentes panel lakásom, amit tökre egyedül hoztam össze az utolsó csavarig, az Anyámnak... az az én Anyámnak semmi. A jelenlegi életem is léha meg karrierista, és nincs benne érték. Mert csak a pénzt hajtom...

Hmmm.... elkezdtem még írni két pontot, de valójában a fentiek elegek. 

Anyám túlterhelt. Ez mind lehet segély kiáltás. Vagy falusi beszűkült világ nézet, amiről nem is tehet igazán. Hatalmas terhek vannak rajta, ami részben saját maga miatt ekkora. Mert mindenkitől átvállal mindet. Pedig néha talán mondhatna nemet is. Félre értés ne essék, nekem nem az a bajom, hogy tőlem nem vesz át terhet, sőt inkább csak pakol rám, hanem hogy konkrétan olyan érzésem van, hogy nem tart semmire. Hogy lenéz. Hogy az egész elrontott életért engem okol. Hogy talán nem is szeret. Oké, csak egy kedvenc lehet, és az kisebbik húgom.... Meg lehet rosszul érzem. Végül is 7 éve megvan a lakás és volt nálam vagy 4-szer, oké lehet 5-ször.... Meg ahogy ő mondja, én ezt nem érthetem. 

Amúgy tényleg nem értem.