Verde, Vidi, Vici

 Hétvégén vettem Pnek disznósajtot*, mert szereti. Kapott hozzá fokhagymát, meg csemege uborkát és igazi roppanós héjú fehér kenyeret. Az egészet megkoronáztam még egy jófajta barna sörrel, mert hát ha covid és HO és nem megyünk sehová, akkor ilyen apró örömök maradjanak még egy darabig.  Ültünk a nappaliba, ő eszegette a vacsoráját én iszogattam a vörös borom, néztük az Elit alakulat utolsó részét, Dió nagy kunyizásban volt, mert ugye nyilván sose kap enni.... Olyan kis idilli, kényelmes volt az egész.  - Amúgy ha megkérném a kezed hozzám jönnél? - Ez most egy lánykérés?  - Nem. - De lehetne.  - Hát ha azt mondod, hogy nem jönnél.  - Őőőő... - Írhatnánk házassági szerződést.  - Hát ez nem túl romantikus.  - APK miatt. Hogy tudd, hogy nem akarlak kisemmizni.  - Ez egy szürreális beszélgetés. Meg se történik igazából.  - Ok. Csak kérdeztem.... * sose enném meg. Szőrös. Látszik benne a sok szőr. Csikizné a torkom.

 Nagyon szeretem John Lewis karácsonyi reklámjait. Minden évben alig várom, és végre végre itt az idei is. Hihetetlen aranyos, szívmelengető, olyan óóóó: A Disney reklámjait szerintem még sose néztem meg. Legalábbis egyre se emlékszem, viszont ez a mostani... itt pityergek percek óta a gép előtt. Még egy kis sicumicu is van benne.

Anyámmal nem tudok zöld ágra vergődni.  Ez egészen biztos, hogy a felnőtt lét problémája, de vannak ezek a sulykoló mondatai, amikre nem tudok jobbat, mint hogy mérgezőek. Vagy talán inkább elrettentőek.  1. Ő nagyon örülne ha bővülne a család. / Majd ha gyereked lesz, akkor vége lesz a jó világnak. Nincs ám mozi, étterem, meg nyaralás, meg új ruha. Akkor majd megtudod. Ha ez így van, akkor miért akarjak rosszat magamnak? Én speciel nem akarom hogy vége legyen a jó világomnak. Nem akarok létrehozni kis lényeket, akik lerágják a csontomról a húst, felemésztik az összes energiám, és még szarabb is lesz az életem, mint most. Ezt még sose mondtam neki, mikor erre rákezd, mint ahogy vissza se kérdeztem, hogy neki tényleg ennyire rossz, hogy mi vagyunk? Hogy konkrétan én, mint becsúszott gyerek tönkre tettem az életét? És közben ez a mondat konkrétan elrettent a gyerekvállalástól. Olyan 14 éves korom óta ezt hallgatom. És erre jön még az a csoda teher, hogy most, így a 40hez közeled...

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az életünk egyedi. Más ilyet, pont így nem élt meg. Hiszünk a saját individuumunkban. Azt gondoljuk, hogy ilyen szerelmes, ekkora marha, ilyen okos, ennyire gyenge, ilyen összezavarodott, ennyire kitartó még nem volt előttünk senki.  Aztán jön egy könyv, amit egy szinte velünk egyidős srác írt.  Krusovszky Dénes: akik már nem leszünk sosem Az 500 oldalas könyvnek még csak az első 100 oldalánál tartok, így korai lenne az egészről bármiféle végleges és kerek ítéletet mondani. Mégis... Pár részlet, ami annyira semmissé tette ez az énakkorisegyedivagyok érzést... még a megfogalmazás is olyan, amit akár én is írhattam volna. Vagyis nyilván nem. Ezer milliárdszor jobb nálam kedves Dénes.  Fősuli utáni vergődős párkapcsolat. A hirtelen felindulásból a táskába dobált cuccok (a könyv főszereplője csak két alsógatyát vitt, én meg anno, ha jól emlékszem, egy kazalnyi bugyit, és alig más értelmes cuccot). Ahogy a nyári melegben vonatozik haza. A fel...

 Hétvégén az egész lakást átólcettig lefertőtlenítettük P.vel. Még a kanapéról is leszedtük a huzatot és kimostam. Mindent kimostunk, lemostunk, domestossal.  Szerintem itt már nincs több vírus.  Legalábbis remélem.  Egyébként egyre több ismerős mondja, hogy ő, vagy rokona pozitív. Tavasszal nekem egyetlen közeli ismerősöm közeli ismerőse sem volt beteg, most meg mindenki tud mondani legalább 2 embert.  A németeknél már arról beszélnek, hogy milyen sorrendben adják be az állampolgároknak a vakcinát, és hogy milyen etikai kérdéseket vet ez fel, kell e régi törvényt módosítani vagy sem. Érdekes. Szeretem nézni, amikor a német egészségügyisek és politikusok nyilatkoznak. Szép ruhában, öltönyben, ingben, nyakkendőben,zakóban, csinosan, vasaltan. Nem felgyűrt ingujjban, papírt nézegetve, lapozgatva, meg pufi mellényben, meg ilyen degradálóan lealacsonyítóan, kábé olyan érzésem van, mintha most jöttek volna az tyúkudvarból, kiganéztak alattuk, néhány tojást összeszedt...

 Én végtelenül legyengültem, lázas voltam, és egész nap aludtam. Hogy hol szedtem össze nem tudom. Hogy szörnyű a rendszer, abban biztos vagyok.  A cégnél én vagyok az első koronás. Azóta vannak többen is, de én dőltem ki a legjobban, és jelen állás szerint engem visel meg a leginkább. A pletyka terjed, hogy kitől hogy kaptam és hogyan adtam tovább. A kedvencem, hogy buliban voltam. Nagy buliban, és ott kaptam el valami csávótól....  Úristendejólenne! Komolyan elképzeltem egy jó kis becsiccsentős bulit, valami zsúfolt helyen, dübörgő zene, mondjuk meggysör meg tekila, meg szanaszét ugrált cipő, izomláz a combomban a sok tánctól, fájó rekeszizom a nevetéstől, és mondjuk egy bőrkabátos, borostás magas csávó, széles vállak, kék szemek, puha ajkak, mesteri nyelvjáték... úristendejólenne!  Konkrétan évek óta nem csináltam ilyet. Igen, igen, persze. Itt van P., és rendes lányok még gondolatban SEM játszanak le egy ilyet a fejükbe... De mióta vagyok én rendes lány? Voltam. ...

 Hogy Ti mind mennyire aranyosak vagytok! Nem gondoltam, hogy "hiányzom", vagy ilyesmi. Most már csak abban bízom, hogy sikerült mindenkinek meghívót küldenem.  A nagy csend oka, hogy olyan is olvasta a blogot, akinek nem szeretnék ennyire kitárulkozni. Írtam súlyos dolgokról, amit még magamnak is sok éves munka után voltam csak képes bevallani, és van még ilyen a tarsolyomban, csak még nem tartok ott.  A hideg kirázott, hogy valaki ennyire tudja úgy, hogy nem akarnám. Rosszul éreztem magam, mikor azt mondta, hogy ő mindent kinyomoz. Ő mindenkiről tud mindent. Mit rosszul éreztem magam, amikor rájöttem, szabályosan forgott velem a világ. Még akkor is, ha valójában semmi olyan nincs a blogban, amit szemtől szemben nem vállalnék.  Persze ezen is gondolkodtam, hogy milyen érdekes, a nagy világnak, bárkinek kiteszem szívem lelkem, és egy ismerősnek meg nem megy. Nem akarom.  Olyan lehet ez, mint az utolsó 20 centi. Ha valaki közel jön hozzám 50 cm-ig nagyon kedves é...